Budapesten évszázadok óta léteznek történelmi orvosi intézmények. Ezek közül az egyik, a Szent Rókus Kórház, már a XVIII. században megkezdte a helyi lakosok kezelését. A kórház kulcsszerepet játszott a pestis- és kolerajárványok idején, valamint hírnevét olyan legendás orvosok, mint Semmelweis Ignác és Flór Ferenc munkásságának köszönhette. További részletek az ibudapest oldalon.
Az első kórház megnyitása Budapesten
A Szent Rókus Kórház nemcsak Budapest, hanem egész Európa legrégebbi orvosi intézménye. A történelmi feljegyzések szerint a kórház területe szent hely volt. A XI. században itt állt egy temetőkápolna, amely romjaira később Szent Rókus kápolnáját építették. A legenda szerint Szent Rókus a pestist túlélők védőszentje volt, és segített gyógyítani a betegeket.
1724-ben, amikor újabb pestisjárvány tört ki, és a városi tanács köteles volt gondoskodni a szegényekről, Budapest vezetése döntést hozott az első kórház felépítéséről. Kezdetben egy kis épületet emeltek, amely ideiglenes menedékként szolgált a szegények elkülönítésére. Később az épületet kibővítették, és kórházzá alakították. A hivatalos megnyitóra 1798-ban került sor.
A kórház neve ekkor „Pesti Polgári Kórház” volt. Az intézmény egyszerre szolgált menedékhelyként a szegények és a fertőző betegek számára. Az ágyak egy része ingyenes volt, a gazdagabbak számára pedig külön ágyakat és szobákat biztosítottak. A kórházba csak a kapun keresztül lehetett belépni, amely összekötötte a betegek kezelésére szolgáló épületet a szegények elkülönítésére kialakított résszel és a kápolnával. A főbejárat mellett kőtábla jelezte az intézmény nevét.
A Szent Rókus Kórház híre és működése
A pestisjárvány idején a Szent Rókus Kórház mindenkit befogadott, aki ideiglenes menedékre és orvosi segítségre szorult. Az orvosok és ápolók műtéteket végeztek, sebeket kötöztek, röntgenvizsgálatokat készítettek, érzéstelenítést alkalmaztak és egyéb orvosi beavatkozásokat végeztek.
A Pesti Polgári Kórház első igazgatója Haffner Mihály volt. Ő kezdeményezte a kórház létrehozását, és ennek érdekében a városi hatóságokat is mozgósította. Haffner élete végéig irányította az intézményt. 1834-ben a kórházat Szent Rókus Kórháznak nevezték át.
Az intézmény fejlődésében jelentős szerepet játszott Semmelweis Ignác és Flór Ferenc. Semmelweis, aki „az anyák megmentője” néven vált ismertté, felfedezte a gyermekágyi láz okait, és az aszepszis, azaz a fertőzések megelőzésének alapjait teremtette meg. Az orvosoknak klórmeszes kézmosást javasolt, amivel drámaian csökkenteni tudta a halálozási arányt.
Flór Ferenc, a kórház egy másik híres orvosa, 1847-ben először alkalmazott éter- és kloroformérzéstelenítést műtéteknél. Egy évvel később kinevezték Budapest főorvosának és a Szent Rókus Kórház igazgatójának. Új módszereket fejlesztett ki a háborús sebészet területén, és nagyban hozzájárult a modern orvoslás fejlődéséhez.
A kórház jelentősége a XVIII. században
A XVIII. században a Szent Rókus Kórház menedéket nyújtott a fertőző betegek, más betegségekben szenvedők és a rászorulók számára. Az orvosok szakértelme és az orvosi innovációk révén több ezer beteget sikerült megmenteni. Az intézmény néhány évtized alatt egész Európában hírnevet szerzett.
1898-ban a kórházban létrehozták az első röntgenlaboratóriumokat, amelyek lehetővé tették a betegek szövet- és csontállapotának elemzését. Így az orvosi technológia egyik mérföldköve, az emberi test röntgensugaras vizsgálata először jelent meg Magyarországon.