A 19. század sötét időszakot hozott Budapest történetében. A várost kolerajárvány sújtotta, amely több ezer ember életét követelte. A betegséget különféle módszerekkel próbálták megfékezni, de az tovább terjedt. A kolera többször is felütötte a fejét 10-15 éves időközönként, és csak 1893 után tűnt el végleg. További részletek az ibudapest oldalon.
A kolera megjelenése Budapesten: miért terjedt gyorsan, és honnan érkezett?
1872-1873 jelentős időszak volt Budapest lakosainak történetében, hiszen ekkor egyesült a Duna két partján fekvő Pest és Buda, létrehozva a mai fővárost, Budapestet. Ebben az időszakban azonban egy másik esemény is beárnyékolta a város életét: a kolerajárvány.
A járvány megjelenésének oka az általános higiéniai hiányosságok voltak. A 19. században jelentősen megnövekedett a város lakossága, és az emberek zsúfolt lakásokban éltek, megfelelő higiéniai körülmények nélkül. A vízvezeték és a csatornarendszer luxusnak számított. Az adminisztratív épületek helyzete sem volt jobb: a városban alig voltak kórházak és gyógyszertárak.
1872 szeptember 14-én jegyezték fel az első kolerás esetet Magyarországon. A betegséget korábban a Monarchia galíciai területein regisztrálták, ahova Oroszországból érkezett. A városi hatóságok tisztában voltak ezzel, és megpróbálták megelőzni a kolera elterjedését Budapesten, például a katonai és polgári mozgások leállításával a határokon. Azonban ezek az intézkedések nem bizonyultak elegendőnek.
A járvány elleni küzdelem: kezelés, következmények és városi döntések
A kolera megjelenése Budapesten nem érte váratlanul a helyieket. 1872 nyarán a városi hatóságok már elrendelték a piacok ellenőrzését, a kutak és csatornák fertőtlenítését, valamint tájékoztatást nyújtottak a lakosságnak a kolera elleni népi gyógymódokról. Védekezési bizottságokat és kerületi albizottságokat hoztak létre a fertőzött lakások és területek fertőtlenítésére.
1872 november 1-jén öt kolerás beteget regisztráltak. Néhány nap múlva számuk harmincra nőtt. Egy hónapon belül a járvány villámgyorsan elterjedt egész Budapesten. A kolera két hullámban sújtotta a várost: az első 1872. október 18-án kezdődött, a második pedig 1873 márciusában.
Az orvosok a városon kívül, speciális kolerakórházakban kezelték a betegeket. Az új fertőzöttekről nyilvántartást vezettek. A betegek számára 80-100 ágyat helyeztek el különböző helyiségekben. A fertőzöttek száma folyamatosan nőtt, és az orvosok gyakran nem tudtak mindenkit ellátni.
A fertőzöttek helyiségeit rendszeresen fertőtlenítették. Az orvosok gyógyszereket adtak, orvosi vizsgálatokat végeztek, borogatásokat alkalmaztak, lázat csillapítottak, és enyhítették a görcsöket. Ennek ellenére sok beteg állapota hirtelen romlott, és szörnyű halált haltak.
A legtöbb kolerás esetet Budapest szegény, sűrűn lakott területein regisztrálták. A higiéniai körülmények hiánya miatt a betegség gyorsan terjedt, és sokan otthonaikban vagy akár az utcákon haltak meg. Eközben a városi hatóságok szigorúan ellenőrizték a védekezési bizottságok és albizottságok munkáját, valamint a kórházak és a járványügyi helyzet alakulását.
Két év alatt a kolera több ezer ember életét követelte. A fiatalok és gyermekek körében azonban kevesebb haláleset történt. A statisztikák szerint 1872-1873-ban 8278-cal több ember halt meg, mint az előző években. 1873 végére a kolerás megbetegedések száma fokozatosan csökkent. Ehhez hozzájárultak a kórházi kezelések, valamint a helyiségek és utcák fertőtlenítése.
Amikor Budapesten már nem regisztráltak új kolerás eseteket, a városi hatóságok reformokat vezettek be azzal a céllal, hogy megelőzzék a jövőbeni járványokat. Például új kórházak építéséről döntöttek, amelyek fertőző betegségek kezelésére specializálódtak. Három új állami egészségügyi intézmény építését is bejelentették. Az elkövetkező évtized során Budapest csatorna- és vízvezeték-hálózatának kiépítése is elkezdődött.