Johannes Kepler levelezésében megjegyzi, hogy 1599 különösen nehéz év volt Magyarország számára. Az akkori Buda lakosainak ruháin és néhány épületen véres kereszt jelent meg. A lakosság hamar megértette: a Fekete Halál, vagyis a pestis érkezett meg az országba. További részletek az ibudapest oldalon.
A tények és a babonás félelmek
Nem tudni biztosan, honnan származtak ezek a vérkeresztek, és Kepler helyesen értelmezte-e az eseményeket. Az azonban bizonyos, hogy a pestis valóban lecsapott Magyarországra, és súlyosan megtizedelte az ország lakosságát.
A középkori Magyarországon az ilyen járványokat gyakran természetfeletti jelenségekkel hozták összefüggésbe, és a pestist misztikus félelmek övezték. Az emberek a halál árnyékában megpróbálták megérteni az eseményeket, és előre jelezni a járvány terjedését.
A pestistől való félelem érthető volt, hiszen ez a betegség minden más járványnál nagyobb pusztítást végzett. Sem a demográfiai, sem a gazdasági hatásai nem voltak összehasonlíthatók más járványokéval. Például a lepra, amely szintén súlyos fertőző betegség volt, jóval kevesebb magyar életet követelt, mint a pestis.
A Fekete Halál arca
A pestis egy fertőző betegség, amelyet a Yersinia pestis baktérium okoz. Ez a kórokozó általában vadon élő rágcsálók szervezetében található meg, de bolhacsípés útján emberekre is átterjedhet. A pestis különböző formákban jelentkezhet, amelyek közül a legismertebb a bubópestis. Ez a változat magas lázzal és duzzadt nyirokcsomókkal jár, és az esetek 40-60%-ában néhány napon belül halált okoz.
A tüdőpestis, amely a baktériumok tüdőbe kerülése után alakul ki, szinte mindig halálos, és akár két napon belül végezhet a beteggel.
A pestis hatására sok magyar város elnéptelenedett. Az elhagyott területek betelepítésére új lakosokat fogadtak, ám az örömöt gyakran árnyékolták a járvány továbbterjedésével kapcsolatos aggodalmak.
A pestis különösen súlyos következményekkel járt, amikor más járványokkal egyszerre lépett fel. Az 1490-es években például Magyarország hadserege törökellenes hadjáratokban vett részt, és a pestist dizentéria, szifilisz és lepra kísérte. Az ilyen „betegségegyüttesek” szinte teljesen ellehetetlenítették az emberek mindennapi életét, és hatalmas szenvedést okoztak.
A pestis Magyarországon: egy történelmi probléma több aspektusa
A XIV. századtól kezdve a pestis rendszeresen visszatért Magyarországra. Az első nagy járvány akkor tört ki, amikor Nagy Lajos király közvetlen tengeri kapcsolatot akart létesíteni az európai kereskedelmi központokkal, például Nápollyal. 1348-1349 között a pestis példátlan pusztítást végzett az országban, de a járvány később enyhült.
A pestis azonban időről időre visszatért Budára, Pestre és más magyar városokba. Az utolsó nagy kitörések 1720-ban és 1738-ban történtek, bár kisebb járványok még a XX. század elejéig is előfordultak.
Az „ellenpestis” emlékművek
A barokk korszakban sok emlékmű készült a járványok megszűnésének emlékére, hálát adva a szentek közbenjárásáért.
Ezek közül a legismertebb a budai Szentháromság-oszlop, amelyet 1694-ben hagyott jóvá Buda városi tanácsa. Az építkezést Ceresola Verejo építész és Bernát Ferretti kőfaragó vezette, és az emlékmű 1706-ban készült el.
Amikor azonban 1709-ben a pestis ismét pusztítani kezdett, a lakosok úgy gondolták, hogy az emlékmű nem elég „méltó” a járvány megszüntetéséhez. Ezért lebontották, és helyére egy nagyobb és díszesebb oszlopot emeltek. Az új oszlopot Fülöp Ungleich szobrász és Antal Hörger kőfaragó készítette, és 1713-ban avatták fel. A több mint 14 méter magas oszlopot számos szent szobra díszíti, és ma is emlékeztet az emberi élet törékenységére.