László Papp neve messze túlmutat Magyarország határain. Háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, profi edző, akinek sportkarrierjét erős jelleme és helyes prioritásai alapozták meg – írja az ibudapest.eu.
Gyermekkorától kezdve a sportban
László Papp 1926. március 25-én született Budapesten. Édesapja autóvezetőként dolgozott, később pedig egy fűszerüzlet tulajdonosa lett. A kis László rendszeresen segített édesanyjának, vele járt árubeszerzésre, és korán reggel, iskola előtt tejet és péksüteményeket hordott ki a vásárlóknak. Édesapja hegedülni tanította, emellett gyakran vitte magával ökölvívó mérkőzésekre, mivel korábban maga is bokszolt. Az apa halála után László abbahagyta az edzéseket, és inkább a futballal kezdett foglalkozni, ahol komoly sikereket ért el. Egy napon barátaival ellátogatott egy edzőterembe, hogy kipróbálja magát a bokszban, de első edzésén olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy elvesztette az érdeklődését az ökölvívás iránt. A második világháború után, 19 évesen, Papp ismét megpróbálkozott a boksszal. Tehetségére hamar felfigyelt edzője, Fehér István, majd Adler Zsigmonddal való találkozása megpecsételte életét. Az Adlerrel kötött barátsága világhírnevet hozott neki. Első mérkőzéseit külföldön vívta, ahol rendszerint kiütéssel győzött. 1945. október 6-án a Vasutas sportklub vezetősége a csapatából kiállított egy mérkőzésre, amelyen ellenfele nem tudott kiállni. A Bicsák csapata a második menetben feladta a küzdelmet, így Papp győzelmet aratott, és elindult a világhírnév felé. Egyre több mérkőzést nyert kiütéssel.
Első vereségek
Papp, aki olimpiai bajnokként az egyik legnagyobb ökölvívóvá vált, pályafutása során mindössze kétszer szenvedett vereséget. Ezeket is betegség és elégtelen felkészülés miatt. Az akkori sportvezetés minden erejével rákényszerítette, hogy edzője és orvosai tiltása ellenére ringbe lépjen. Első vereségét az 1953-as varsói Európa-bajnokságon szenvedte el a szovjet Taisin ellen, akit korábban kétszer is legyőzött: 1951-ben a berlini egyetemi világbajnokságon és 1952-ben Moszkvában egy szovjet–magyar találkozón. Második vereségét 1956-ban a lengyel Tadeusz Pietrzykowski ellen szenvedte el, két hónappal a melbourne-i olimpia előtt. Papp a második menetben vereséget szenvedett, de nem csüggedt, hiszen tüdőgyulladása után gyenge formában volt, és nem készült fel megfelelően a mérkőzésre. A melbourne-i olimpia elődöntőjében azonban Papp ragyogóan teljesített, és könnyedén legyőzte lengyel ellenfelét. Az olimpia után, 1957-ben, egy László Papp főszereplésével készült film jelent meg Melbourne-ben „Nehéz kesztyűk” címmel.
A bokszkarrier fejlődése
1947 és 1956 között László a magyar válogatott tagjaként szerepelt, és egymás után hétszer nyerte meg a magyar bajnokságot. 1957-ben harmadszor is olimpiai aranyérmet szerzett, majd profi ökölvívóvá vált állami engedéllyel. Profi pályafutása során 29 mérkőzésből 11-et kiütéssel, 12-t pontozással nyert meg, és két meccse döntetlennel zárult, bár sok szakértő és a média szerint ezeken is ő volt a jobb. Papp hazai mérkőzéseit Bécsben, a Wiener Stadthalléban vívta, mivel Magyarországon nem volt lehetősége profiként bokszolni. A határ menti magyar városok családjai, ahol volt televízió, az osztrák csatornákon nézhették mérkőzéseit. 20 mérkőzése közül csak a dán Krisztensen elleni győzelmét közvetítették magyar televízión. Papp rendkívül népszerű volt Ausztriában, ahol hazai sportolóként tekintettek rá. Bárhová ment, rajongók vették körül. 1962-ben profi Európa-bajnok lett, és hatszor megvédte címét. 1964 végén azonban a magyar kommunista hatóságok arra kényszerítették, hogy fejezze be profi pályafutását, megfosztva őt a lehetőségtől, hogy világbajnok legyen. Papp ezt rendkívüli igazságtalanságnak érezte, és élete hátralévő részét ennek árnyékában élte.
Edzői karrier és életének utolsó évei
Miután rájött, hogy soha többé nem léphet ringbe, László edzőként folytatta pályafutását, és világszerte ismertté vált „Laci Papp” néven. Gyermekkorának barátjával, Adlerrel együtt innovatív edzésmódszert fejlesztettek ki, és azoktól, akik Magyarországot képviselték a világ színpadán, elszántságot és kemény munkát követeltek meg. Papp irányítása alatt a magyar bokszválogatott két ezüst- és több bronzérmet nyert. Emellett magyar ökölvívók több Európa-bajnoki címet is szereztek, első, második és harmadik helyezéseket elérve. László Papp 1992-ben visszavonult, majd saját boksziskolát nyitott. Pénzügyi források hiányában azonban az iskolát hamarosan be kellett zárni. Ezután néhány klubnak nyújtott segítséget, ám 1996-ban egészségügyi problémái miatt végleg felhagyott az edzősködéssel. László Papp 2003. október 16-án hunyt el, és Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.