A budapesti születésű Hajós Alfréd olyan ember, akinek neve örökre beírta magát a sport és az építészet történetébe. Gyorsúszó, labdarúgó, futballbíró, újságíró, valamint a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is volt. 1896-ban Hajós Alfréd lett az első magyar olimpiai bajnok, miután érmeket szerzett az athéni nyári olimpiai játékokon. A sportsajtóban, amely kezdetben nem látta a fiúban az ígéretes úszót, és nem hitt a győzelmi esélyeiben, Alfrédot „Magyar delfinnek” kezdték nevezni. Később tehetséges építészként is bizonyított. Cikkünkben elmeséljük az igazi legendává vált Hajós Alfréd életét és eredményeit. Tovább a ibudapest.eu oldalon.
Hajós Alfréd gyermekkora és ifjúsága
Hajós Alfréd, aki 1878-ban Guttmann Arnold néven született Budapesten, szegény zsidó családban nőtt fel. Apja, Guttmann Jakab, Galíciából származó segédkereskedő volt, aki emigrációja után feleségül vette az óbudai Lőwy Rozáliát. A család nagyon szerényen élt: Jakab hajók rakodásával kereste a kenyerét a Dunán, így gyermekei matrózok és a vízi elemek közelében nőttek fel.
Arnold már négyéves korában megtanult úszni, amikor apja levitte a Dunára. Egy hónap múlva a kisfiú már önállóan úszott. Az ifjú budapesti úszás iránti szenvedélyét egy tragédia erősítette meg. Amikor Arnold 13 éves volt, édesapja belefulladt a folyóba egy teherhajó keltette hullám miatt. Ez az eset fordulópontot jelentett a tinédzser életében – a fizikailag gyenge Arnold elhatározta, hogy tökéletesen elsajátítja az úszást, édesanyja tiltása ellenére, aki ezután nem akarta, hogy gyermekei a víz közelébe menjenek.
Nyáron az ifjú Arnold titokban úszóleckékre járt. Az iskolában a legtöbb tantárgyból jól teljesített, de a testneveléssel gondjai akadtak. A fiú nem tudott felmászni a mászórúdra, ezért osztálytársai gyakran kinevették. Az edzések kedvéért Arnold cigarettát vett az iskolagondnoknak, cserébe pedig engedélyt kért, hogy esténként használhassa a tornatermet. Három hét kitartó gyakorlás után a leendő sportoló már csak a karjait használva fel tudott mászni a rúdra. Ez a siker végleg megszilárdította a sport iránti szeretetét.
Tizenöt évesen Arnold úszóversenyeken kezdett indulni. Ezt álnéven tette, hogy édesanyja ne szerezzen tudomást a tilalom megszegéséről. Tizenhét éves korában hallott először osztálytársaitól az olimpiai játékok újjáélesztéséről Athénban. Ők futószámokban terveztek indulni. Arnold úgy döntött, csatlakozik hozzájuk, de sokáig habozott, melyik sportágat válassza. Végül az úszás mellett döntött – valószínűleg apja halálának emléke hatására.
1895-re az úszás már népszerű volt Magyarországon. Mivel kevés volt az uszoda, a folyami versenyeket és úszásokat a Balatonban rendezték. Arnold részt vett első komolyabb versenyén Siófokon, ahol megnyerte a magyar bajnokságot 100 méteren. Röviddel ezután a budapesti sportoló belépett a Magyar Úszó Szövetségbe. Ott értesült a bécsi nemzetközi versenyről, amelyet nem hivatalos Európa-bajnokságnak tekintettek. Egy mecénás pénzén Arnold vonatjegyet vett, és édesanyja tudta nélkül elutazott a tornára, ahol megelőzte az osztrák bajnokot és elnyerte a kontinentális győztes címet.
Hazatérve Arnold sikeres felvételi vizsgát tett a Műszaki Egyetem építészmérnöki karára, ahová már új nevén – Hajós Alfrédként – iratkozott be. Csak ezután vallotta be édesanyjának, hogy évek óta úszik.
Hajós Alfréd lenyűgöző sikere az olimpián
Az olimpiai játékokon való részvétel előtt Hajós Alfrédnak válogatóversenyeken kellett átesnie Magyarországon. Miután győzött 100 és 500 méteren – utóbbi távon országos rekordot döntött –, jogot szerzett arra, hogy képviselje az országot az olimpián. A sportoló 300 koronát kapott az Athénba szóló jegyre.
Az első modern olimpiai játékok úszóversenyeit 1896. április 11-én rendezték. Nyolc ország tizenhárom versenyzője rajtolt a Pireuszi-öbölben horgonyzó gőzhajókról. A víz hőmérséklete mindössze 11 fokos volt, és sok úszó nem állt erre készen – voltak, akik már a rajtnál feladták a versenyt.
Az úszásnem nem volt szigorúan szabályozva. A viharos vízben Hajóst saját technikája segítette, amelyet a matrózoktól lesett el: a modern gyorsúszásra jellemző karcsapások ötvözése a pillangóúszáshoz hasonló erőteljes lábmozgással. Már a rajttól az élre állt és elsőként ért célba, 1:22,2-es idővel megszerezve Magyarország első olimpiai érmét. A győzelem tiszteletére a görög trónörökös felhúzta a magyar zászlót a hajó árbócára. A katonazenekar rákezdett az osztrák himnuszra, de a jelenlévő magyarok félbeszakították őket, és a sajátjukat énekelték, Hajóst éltetve.
A győzelem után a budapesti versenyző nevezett az 500 méteres távra is, amelynek rajtja már közeledett. Ő azonban úgy döntött, hogy inkább az 1200 méteres úszásra összpontosít. Tudván, hogy a víz jéghideg lesz, a sportoló faggyúval kente be a testét. A rajt utáni első percekben a fiatalember zavartnak érezte magát, és még a feladáson is gondolkodott.
A félelem ellenére Hajós tovább úszott. Csak a part közelében hallotta meg a nézők ezreinek kiáltását: „Zito i Hungaria!” (Éljen Magyarország!). Több mint 60 méterrel előzte meg az ezüstérmest, 18:22,2-es idővel megszerezve második érmét. Az öbölben ünnepelni kezdtek, de Alfréd még mindig a vízben volt – átfagyva és kimerülten. A matrózoknak kellett kihúzniuk őt. A lenyűgözött trónörökös felkiáltott: „Ez a magyar fiú egy igazi delfin!”. Ettől kezdve a „Magyar delfin” becenév örökre Hajósra ragadt.
Másnap Hajós neve a görög újságok címoldalán szerepelt. A budapesti sportoló ezüstérmet kapott, ami akkoriban a bajnoki címet jelképezte – aranyérmek még nem léteztek. Az ünnepségen az uralkodó németül kérdezte a fiatalembert: „Hol tanultál meg ilyen jól úszni?” Hajós, bár készült a protokolláris válasszal, zavarában csak ennyit mondott: „A vízben, Felség”.
Sport és tudomány – a sokoldalú tehetség kibontakozása
Az athéni diadal után Hajós Alfréd felment az Akropoliszra, és a fenséges templomokat szemlélve megesküdött, hogy nemcsak a sportnak, hanem az építészetnek is szenteli magát. Miután visszatért Budapestre, szinte azonnal az egyetemre ment. Évfolyamtársai tapssal fogadták, ám a professzor hűvösen megjegyezte, hogy őt nem a legendák érdeklik, hanem a vizsgák. A záróvizsgákig már csak néhány nap volt hátra, és Hajós pihenés nélkül tanult. A vizsgán minden kérdésre válaszolt, ami után a professzor nyilvánosan gratulált neki az olimpiai győzelemhez.
A tanulmányaiba merülve Hajós csak alkalmanként vett részt versenyeken, de már nem mutatta a korábbi formáját. Kipróbálta magát más sportágakban is, érmeket szerzett futásban és dobószámokban, ám hamarosan új szenvedélyt fedezett fel – a labdarúgást. 1897-ben játszott először a Budapesti Torna Club (BTC) színeiben, részt vett Magyarország első hivatalos mérkőzésén, és hamarosan a csapat kapitánya lett. Később a csapatot az első bajnoki győzelemhez vezette, és szerepelt a nemzeti válogatott első mérkőzésén is.
Miután 1899-ben megszerezte diplomáját, Hajós az építészetre akart összpontosítani, de továbbra is jelentős szerepet játszott a magyar labdarúgásban. 1906-ban ő lett a válogatott első szövetségi kapitánya, később a Magyar Labdarúgó Szövetséget vezette, sőt FIFA-játékvezetőként is dolgozott.
Ezzel párhuzamosan fejlesztette a sportújságírást is. Hajós alapítója volt Magyarország első sportújságjának, a „Sport-Világ”-nak.
A stadion- és uszodaépítés nagy korszaka
Sportpályafutása befejezése után Hajós Alfréd teljesen az építészetnek szentelte magát. Alpár Ignác műhelyében dolgozott, majd Lechner Ödönnél, átvéve a magyar szecesszió sajátosságait, 1907-ben pedig megnyitotta saját irodáját. Tervei gyakran kaptak elismerést a zsűritől, bár a megvalósítást sokszor másokra bízták.
Anyagi helyzete nehéz maradt, különösen a családalapítás után. Az iroda a bezárás szélére került, de 1909-ben Hajós két fontos megbízást kapott – a miskolci takarékpénztár épületére és a Református Egyház székházára. Ezek sikere meghozta az építész számára az elismerést, és hamarosan az első nagy projektet is: a debreceni Aranybika Szálló áttervezését és felépítését.
Kollégájával való társulása hamarosan felbomlott. A partnernek nem tetszett, hogy Hajós szívesebben vállalt társadalmilag fontos, de rosszul fizetett megbízásokat, iskolákat és szociális intézményeket tervezve. Fő szenvedélye azonban a sportlétesítmények építése maradt.
Megkezdődött a sportinfrastruktúra gyors növekedésének korszaka, amit a látványsportok népszerűsége és a vasbeton szerkezetek fejlődése segített elő. 1913-ban Hajós egy 50 000 férőhelyes stadiont álmodott meg, de a tervet a háború félbeszakította.
Az 1920-as években megbízást kapott az Újpesti Torna Egylet (UTE) sportkomplexumának megépítésére. Ez a stadion Európa egyik legmodernebbje lett, megerősítve Hajós hírnevét olyan építészként, aki mélyen érti a sport igényeit.
Hajós Alfréd a párizsi olimpia művészeti versenyén
1924-ben a budapesti építész visszatért az olimpiai játékokra, de ezúttal nem sportolóként, hanem építészként. A párizsi olimpia volt az utolsó, amelyen művészeti versenyeket is rendeztek. Hajós bemutatta az „Ideális stadion” tervét. Partnerével együtt ezüstérmet nyert. Abban az évben nem adtak ki aranyérmet, így ez az eredmény Hajóst gyakorlatilag háromszoros olimpiai bajnokká tette életében.
Visszatérve Budapestre, Alfréd régi álmának megvalósítására összpontosított: egy uszoda építésére a Margit-szigeten. 1929-ben pályázatot hirdettek a legjobb fedett uszoda tervére. Az építész rögtön két pályaművet is benyújtott. A sors rámosolygott: Hajós az első és a harmadik helyet is megszerezte. Az építkezés rekordidő alatt zajlott le, és 1930. december 7-én a kormányzó ünnepélyesen megnyitotta az uszodát. Érdekes epizód fűződik ahhoz, hogy beszédében Horthy Miklós tévedésből kormányfőtanácsosnak nevezte Hajóst. Az újságok felkapták a kijelentést, és a minisztertanács, hogy elkerülje a kínos helyzetet, valóban kinevezte Alfrédot erre a tisztségre.
Az 1930-as években az építész több középületet tervezett, többek között a győri uszodát és a pünkösdfürdői strandot. Rövidesen azonban problémák merültek fel életében zsidó származása miatt. Hajós kevesebb állami megrendelést kapott, ezért magánházak tervezésére összpontosított. Ugyanebben az időben kénytelen volt lemondani az Úszó Szövetség elnöki posztjáról, ezzel befejezve aktív részvételét az ország sportéletében.
Hajós élete a zsidóüldözés idején
A második világháború és az antiszemita törvények bevezetése idején Hajós Alfréd élete drasztikusan megváltozott. A zsidók jogait és szólásszabadságát korlátozó törvények megfosztották a magánépítészeti megrendelések lehetőségétől. A híres sportoló nehéz helyzetbe került.
Hajós egy ideig korlátozott védettséget élvezett kormányfőtanácsosi címe és olimpiai eredményei révén, azonban 1944-ben neki is bujkálnia kellett. Saját élete fenyegetettsége ellenére továbbra is segített másokon, elsősorban zsidó származású sportolókon.
A háború után Magyarország új rendszere megpróbálta propagandacélokra felhasználni a híres sportolót és építészt. Hajós ugyanakkor csak akkor jelent meg a nyilvánosság előtt, ha úgy vélte, hogy az a magyar sport javát szolgálhatja, anélkül, hogy megalkuvást kötne elveivel. Így 1947. május 4-én, a magyar labdarúgás 50. évfordulóján ő végezte el a kezdőrúgást a történelmi Magyarország–Ausztria mérkőzésen.
A háború utáni időszakban Hajós magántervezőként dolgozott, néha olyan projektekkel foglalkozva, amelyek fokozatosan kikerültek az irányítása alól, mint például a hajdúszoboszlói gyógyfürdő építése. Végül kénytelen volt bezárni saját építészirodáját.
Hajós utolsó évei és halála
Tisztes kora ellenére Hajós Alfréd nem vonult nyugdíjba. Élete végéig építészként dolgozott. 72 évesen a Mezőgazdasági Tervező Iroda egyszerű munkatársa lett, ahol ugyanolyan alapossággal és szakértelemmel készítette terveit, mint saját irodájának éveiben. Hajóst sztahanovista díjjal tüntették ki, ám senki sem tekintette őt az új rendszer ügynökének.
Az építész utolsó jelentős projektje az 1955-ben épült Kelenföldi Kultúrközpont volt. Addigra befejezte az „Így lettem olimpiai bajnok” című könyvét, de annak megjelenését már nem érte meg.
Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok 77 éves korában hunyt el Budapesten, teljesen beváltva az Athénban 18 évesen tett fogadalmát – kitörölhetetlen nyomot hagyott hazája sportjában és építészetében. Élete nemcsak a sportolói és szakmai tehetség, hanem a bátorság, a kitartás és a saját elveihez való hűség példája is volt.
Források:
- https://welovebudapest.com/cikk/2023/02/01/latnivalok-es-kultura-hajos-alfred-sportember-epitesz-uszoda/
- http://archiv.olimpia.hu/hajos_alfred
- https://rekreator.hu/hajos-alfred-csodalatos-elete/
- https://index.hu/sport/alapvonal/2020/01/30/hajos_alfred_masodik_aranyerem_177_olimpiai_mese/
- https://ujkor.hu/content/hajos-alfred-az-elso-magyar-olimpiai-bajnok
- https://hajramagyarok.hu/muveszet/hajos-alfred-1878