Budapest sportfejlődésének története valóban figyelemre méltó. Ha ezt a témát tanulmányozzuk, láthatjuk, hogyan honosodtak meg a sportágak a városban, hogyan hatottak a sportéletre a két világháború és a különböző politikai rendszerek. A viharos, összetett és ellentmondásos 20. század sok mindent hozott. Véleményünk szerint ez az időszak emelte a magyar sportot jelentős magasságokba. További részletek az ibudapest.eu oldalon.
A századfordulón
A 19. század végéhez közeledve időnként a fővárosi iskolák és egyesületek vezetői engedélyezték, hogy a diákok hetente néhányszor sportoljanak az órarend keretében. Külön figyelmet érdemel a torna iránti érdeklődés, amelyet főként Pesten és más nagyobb városokban műveltek. Elsősorban a 10-16 éves fiúkat ösztönözték erre. Később az állami iskolákban rendszeres testnevelést vezettek be.
A fiatalok sportja a 20. század kezdetétől kezdett viszonylag stabilan fejlődni Budapesten (Pesten). Az iskolai testnevelés fokozatosan nagyobb teret nyert. Azonban e terület fejlődése akadályokba ütközött: hiányzott a szakértelem, azaz az edzők.
Ekkor már tettek félénk kísérleteket arra, hogy létrehozzanak egy főiskolát, amely sportoktatókat képezne, de ez a kérdés végül lekerült a napirendről. A századfordulón mindez több okból is nehézségekbe ütközött. Először is, előítéletek kísérték a tornaoktatás bevezetését. Másodszor, bürokratikus akadályok nehezítették a helyzetet. Harmadszor, a vállalkozás megtérülésének kérdése is akadályozó tényező volt. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az akkori magyar (akkoriban osztrák–magyar) társadalom még túl „régimódi” és konzervatív volt.
A sport erőteljes fejlődése
Minden akadály ellenére a professzionális sport gyorsan és dinamikusan belépett a főváros és más nagyobb magyar városok lakosainak életébe. Az első jelentős eredmények az olimpiai játékokon és az európai bajnokságokon bátorságot adtak az ország vezetésének, hogy nagyobb sportfüggetlenséget érjen el, ami gyakran a monarchián belüli sporthegemónia küzdelmévé alakult. Elsősorban magyarok, csehek és horvátok között folyt a rivalizálás. Az összetűzések végül szerződéskötésekbe torkolltak. Németország is figyelemmel kísérte ezeket a bonyolult kapcsolatokat.
Meg kell említeni, hogy a budapesti sport fejlődése jelentős szerepet játszott a nemzetközi olimpiai mozgalom működésében és a NOB munkájában. Amikor az Osztrák–Magyar Monarchia belépett az első világháborúba, a testkultúrával kapcsolatos kezdeményezéseket elsősorban a jövő katonáinak felkészítésére összpontosították. A háborúban való részvétel volt a fő ideológia, amelyet a propaganda hatékonyan manipulált.
A sport a kommunizmus alatt
Szerencsére a háborúk véget érnek. 1918 októberében az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalosan megszűnt, novemberben pedig véget ért az első világháború. Ugyanakkor Magyarország, különösen Budapest, a kommunisták kezébe került. Itt létrejött a tanácsköztársaság, amely azonban nem tartott sokáig. A kommunisták azonban még így is megszüntették az Országos Testnevelési Tanácsot. Az ő szavaikkal élve ez volt „a forradalmi kormányzótanács sporttal kapcsolatos legfontosabb alapelve”. Helyette létrehozták a Testnevelési Ügyek Osztályát. Felmerül a kérdés: miért kellett valamit lerombolni, hogy aztán primitív megfelelőjét hozzák létre? A kommunisták azonban hűek maradtak ideológiájukhoz, így az új struktúrának a munkásközösségek és szervezetek támogatásával kellett foglalkoznia. Ez kiterjedt a „sportmunkásokra” is. Ezek kétségbeesett próbálkozások voltak, hogy Európa nagy részét munkásosztálynak nevezzék. A kommunisták elvei szerint az „újonnan megtérteknek” részt kellett volna venniük a nemzetközi munkássportmozgalom versenyein. Az Osztrák–Magyar Monarchia romjain létrejött tanácsköztársaság azonban kevesebb mint fél évig létezett.
A sport további militarizálása
Az első világháború végétől a második világháború kezdetéig a sport különböző szervezett formái Magyarországon a fővároson kívül is elterjedtek. A professzionális sport azonban továbbra is költséges szórakozás maradt. Mikor a náci szövetséges Horthy Miklós került a kormányrúdhoz, a fővárosi sport a diplomácia, a bel- és a hadügy eszközévé vált. Mivel Magyarország vereséget szenvedett az első világháborúban, sok „kellemetlenséget” kellett elviselnie a trianoni békeszerződés értelmében. Ezért az 1920-as olimpiai játékokat nem Budapesten, hanem Antwerpenben rendezték meg, bár eredetileg azokat a magyar fővárosba tervezték.
Az 1920-as években bevezették a sporttörvényt, amely a militarizmus jegyeit hordozta. A testnevelési testület elrendelte a kötelező testnevelést serdülőkorú lányok és fiúk számára. Az általános „elsportosodás” tovább haladt. 1925-ben megnyílt a budapesti testnevelési főiskola.
A 1930-as években az ország új háborúra készült. A sport militarizálása új értelmet nyert. Amikor a nácik felemelkedtek, érezhetővé vált a zsidó sportolók diszkriminációja. A második világháború idején a sport különösen hanyatlott. A férfiakat besorozták és a frontra küldték, a bajnokságok rendszere szűkült, mivel kevés sportoló állt rendelkezésre.
A sport jövője
Ahhoz, hogy részletesebben bemutassuk Magyarország, különösen Budapest sporttörténetét, nagyon sok oldalra lenne szükség. Történetünk végét abban látjuk, hogy a háború után a világ megismerte számos híres budapesti sportolót, és elismerte őket. Róluk is írtunk már anyagainkban. Hullámhegyek és -völgyek, megpróbáltatások és diadalok – mindez megtalálható a magyar professzionális sport történetében.