Fogarasi Béla 1891-ben született Budapesten egy orvos családjában. Ez a személy nemcsak szülővárosát, hanem egész Európa tudományos örökségét is gazdagította. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.
Fiatal tudós
Fogarasi Béla marxista filozófusként, a Közgazdasági Egyetem rektoraként, Kossuth-díjas professzorként és a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként ismert. E címek és elismerések tanúsítják, hogy egész életét a tudománynak szentelte, és általános elismerést vívott ki magának.
Apja, Fried Samu, anyja pedig Schutz Eugénia volt. Szülei alapos oktatásban részesítették fiukat: állami középiskolába járt, majd beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre.
Első sikere már húszévesen elérte: lefordította Henri Bergson „Bevezetés a metafizikába” című tudományos munkáját franciáról magyarra. Akkoriban Fogarasi a nyelvi kritikai filozófia, a pragmatizmus irányzata iránt érdeklődött. Az egyetem elvégzése után doktori címet szerzett, disszertációját „Az ítélet voluntarista elmélete” címmel írta.
A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a Budapesti Kereskedelmi Főiskolán tanított. 1915-ben Fogarasi és társai, köztük Lukács György, Balázs Béla és Mannheim Károly létrehozták a Vasárnapi Kört. Ezt a csoportot az alapítók nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is támogatták. Két évvel később létrehozták a Szellemtudományok Szabad Iskoláját, ahol Fogarasi rendszeresen tartott filozófiai előadásokat. Ő volt az, aki összekötötte a Vasárnapi Kört és a Társadalomtudományi Társaságot.
Kommunista eszmék
1918-ban a csoport tagjai csatlakoztak a Magyar Kommunista Párthoz, amelyet a haladás és megújulás mozgalmaként láttak. Fogarasi Béla a Vörös Újság szerkesztője lett. A Forradalmi Tanács kinevezte a Népművelési Népbizottság főiskolai ügyekért felelős vezetőjének, ahol az egyetemi oktatás teljes átszervezése volt a feladata a párt ideológiájának megfelelően.
Fogarasi alapította és vezette a Marx-Engels Munkásegyetemet is. Bár filozófiai felkészültsége még nem volt teljes, nagy lelkesedéssel tanulmányozta Marx és Engels munkáit. Az akkori politikai mozgalmak csábító ígéretei jelentős hatással voltak a fiatal tudósokra, és a kommunista ideológia különösen vonzotta az intellektuális köröket.
Emigrációs évek
Miután a Magyar Tanácsköztársaság összeomlott, Fogarasi Béla emigrált Bécsbe, ahol folytatta marxista filozófiai tanulmányait. „Bevezetés a marxista filozófiába” című munkája nagy érdeklődést váltott ki, különösen a teória és gyakorlat egységének kérdésében.
Életútja Berlinbe vezette, ahol 1921-től az 1930-as évekig dolgozott, majd a harmincas évek elején Moszkvába költözött, a Kommunista Internacionálé központjába.
Tudományos munka és karrier
1933-ban Fogarasi Béla a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja lett. Egy ideig a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet munkatársaként tevékenykedett, majd 1934-ben professzori kinevezést kapott.
1945-ben visszatért Magyarországra, ahol a Szociális Szemle főszerkesztője lett, 1953-ban pedig a Közgazdasági Egyetem rektorává nevezték ki. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként, 1955-től pedig alelnökeként dolgozott. Később az MTA Filozófiai Intézetének első igazgatója lett, és megalapította a Magyar Filozófiai Szemle című folyóiratot.
Fogarasi Béla munkásságának nagy része a marxista elmélet és a logika tanulmányozására irányult. 1951-ben publikálta „Logika” című művét, amely a dialektikus logika egyik úttörő munkájának számít. Ez a mű nagy hatást gyakorolt a filozófiai gondolkodásra, és több nyelvre is lefordították.
Bár munkássága elismerést váltott ki, túlzó tisztelettel viseltetett Sztálin iránt, ami sok vitát váltott ki.