Nehéz elképzelni, hogy valaha a rádiózás ismeretlen fogalom volt. A rádió megjelenése előtt Budapest lakói estére vagy a következő reggelre várták a friss híreket. Azonban Puskás Tivadar találmányának köszönhetően a város lakói egyszerre értesülhettek a legfrissebb eseményekről. Érdekes módon ez a találmány a rádióstúdiók megjelenése előtt született, és a „Telefonhírmondó” nevet kapta. Részletesen olvashat róla az ibudapest.hu oldalon.
Mi volt a „Telefonhírmondó” és hogyan jelent meg Budapesten?
A 19. században Budapest gyors ütemben fejlődött: új épületek épültek, megkezdődött az ezeréves államiság ünnepségeinek szervezése, valamint a technikai fejlődés is nagy lendületet vett. A városban a televízió megjelenése után egy másik modern információforrás is napvilágot látott – a „Telefonhírmondó”. Ez a találmány a hírek telefonhálózaton keresztüli mikrofonba olvasását tette lehetővé. Az új technológia óriási érdeklődést váltott ki a magyarok körében. Az innováció korszakában jelentős támogatást és engedélyeket kapott a további hatékony felhasználás érdekében.
A „Telefonhírmondó” ötlete Puskás Tivadar fejében született meg 1881-ben, egy párizsi klasszikus zenei koncerten. A tudós azon gondolkodott, milyen jó lenne, ha a koncertet nemcsak a teremben ülők, hanem több száz ember hallhatná. Ehhez olyan kommunikációs rendszerre volt szükség, amely kapcsolatot teremtett különböző helyszínek között. Gondolataiban Puskás úgy döntött, hogy a már létező telefonos hálózatot fogja használni. Magabiztos volt a sikerben, mivel korábban már tapasztalatot szerzett a telefonos üzletágban, és több európai városban is telefonközpontokat alapított.
A „Telefonhírmondó” kifejlesztése nem bizonyult bonyolult feladatnak. A kísérletek során Puskás mikrofon és telefonhálózat között teremtett kapcsolatot. Ehhez távírót, telefont és elektronikus adatátviteli eszközöket használt, amelyek nagy sebességű adattovábbítást tettek lehetővé. Így hamarosan minden telefonkészülékkel rendelkező ember bármilyen helyről hallgathatta a híreket.
Több sikeres teszt után Puskás úgy döntött, hogy nemzetközileg is bemutatja találmányát. 1892-ben szabadalmi kérelmet nyújtott be Magyarország mellett az Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, Mexikóban és Ausztráliában is. A „Telefonhírmondó” szolgáltatás hivatalosan 1893. február 15-én indult el Budapesten. Kezdetben „Telefongazetta” néven ismerték, de később, az információk telefonos terjesztése miatt, átnevezték „Telefonhírmondóra”.
Hogyan működött a „Telefonhírmondó”?
A találmány megjelenése előtt a hírek gyakran órákkal az események után jelentek meg, azonban a „Telefonhírmondó” mindent megváltoztatott. 1893-tól kezdve Budapest több ezer lakója néhány percen belül értesülhetett a legfrissebb hírekről, függetlenül attól, hogy éppen otthon, a tőzsdén, a parlamentben vagy az utcán tartózkodtak. Többé nem kellett várniuk a napilapok különböző időpontokban megjelenő friss híreire.
A „Telefonhírmondó” a budapesti események széles köréről adott tájékoztatást: társadalmi-kulturális rendezvényekről, új épületek építéséről, választásokról, ünnepségekről, tudományos felfedezésekről, innovációkról, gazdasági helyzetről és még sok másról. Az információs szolgáltatás szerkesztősége a budapesti Magyar utca 6. szám alatt működött. A szolgáltatás havi díja 1,50 forint volt, amely a legtöbb magyar számára megfizethetőnek bizonyult. A „Telefonhírmondó” gyorsan a budapestiek mindennapjainak részévé vált, és a napilapok iránti kereslet csökkent.
A „Telefonhírmondó” szolgáltatásának engedélyezése Budapesten
Ahogy a „Telefonhírmondó” hallgatóinak száma nőtt, szükségessé vált a szolgáltatás legalizálása. Az új információs tevékenység fejlesztéséhez a magyar kormány előzetes engedélye nem bizonyult elegendőnek. Emellett a licenc a szolgáltatás hosszú távú biztosításához is szükséges volt.
Az összes szükséges dokumentum benyújtása és az illetékes hatóságok ellenőrzése után megadták az engedélyt. A Telefonhírmondó Részvénytársaság tulajdonosai 25 évre szóló licencet kaptak. Az engedély szabályozta a telefonkábel-hálózat kiépítését Budapest utcáin, és előírta, hogy hazai gyártású alapanyagokat használjanak fel. Egyik követelmény például így hangzott a „Budapest Közlöny” lapban:
„A licenctulajdonos köteles ingyenesen, saját költségén egy Telefonhírmondó vonalat csatlakoztatni a budapesti ügyészséghez és a Fővárosi Állami Rendőrkapitánysághoz. Mindkét helyen a vonalat lehallgató eszközökkel kell ellátni, amelyek alkalmasak szóbeli vagy gépi üzenetek és zenei hangok hallgatására, szintén díjmentesen” – írta a magyar lap a pestbuda.hu szerint.
A „Telefonhírmondó” évekig működött Budapesten, de más országokban soha nem vált ismertté. Magyarországon azonban számos pozitív visszajelzést kapott. 1925-ben a Telefonhírmondó Részvénytársaság a rádióban kezdte meg az aktuális hírek közvetítését.