A fagylalt, a gyerekek és felnőttek kedvenc hűsítő desszertje, hosszú múltra tekint vissza. Minden magyar városnak megvan a maga története a fagylalt megjelenéséről, és Budapest sem kivétel. Már a török uralom idején keleti kereskedők gyümölcslevekből készült jeges italokat készítettek, majd a XVIII. században észak-olasz bevándorlók hasonló édességeket kezdtek árulni, amelyek a mai fagylalt elődjei voltak. Arról, hogyan jelent meg a fagylalt a magyar fővárosban, és milyen volt az első változata, az ibudapest.hu részletesen beszámol.
Az első lépés: fagyasztott gyümölcsök
A fagylalt története évezredekre nyúlik vissza, kezdetben fagyasztott gyümölcsök formájában fogyasztották. Az igazi fagylalt gyártása és elterjedése azonban a XVIII. században kezdődött. Magyarországon az 1780-as években jelent meg. Gróf József Guarini volt az egyik első, aki beszámolt a fagylalt készítéséről Budapesten. Erről a „Falusi jegyző utazása Budára” című, 1790-ben kiadott művében írt. Abban az időben ezeket a hűsítő édességeket leggyakrabban „nyalat” vagy „morozna” néven emlegették. A „fagylalt” szó először 1844-ben jelent meg.
A világ első fagylaltos standját Francesco Procopio dei Coltelli nyitotta meg 1672-ben. Erre azután került sor, hogy egy spanyol orvos, Blasius Villafranca felfedezte, hogy ha a jéghez salétromot adnak, az hosszabb ideig megőrzi fagyott állapotát. Ez lett a fagylaltkészítés alapja. Más források szerint Caterina de’ Medici vitte el Coltelli receptjét Párizsba. Az azonban biztos, hogy az 1775-ben kiadott olasz szakácskönyvben már szerepelt egy fagylaltrecept „De sorbetti” címmel.
Pesten a fagylalt 1782-ben került forgalomba, amikor Péter Fischer megnyitotta első híres fagylaltos standját a mai Vörösmarty téren.
Fischer legendás fagylaltos standja
Fischer Péter 1801. február 9-én született Pesten. Kezdetben Troll helyi cukrászsegédjeként dolgozott, majd Badeni tanulmányokat végzett, később pedig Ferenc Daun gróf bécsi udvarában szolgált. Ezután egy Uri utcai cukrászdát vásárolt. 1823. november 8-án, a városi tanács engedélyének megszerzésével megnyitotta saját vállalkozását.
Fischer éppen akkor mutatta be a fagylaltot Budapesten, amikor a város fejlődése és építkezése fellendülőben volt. Szakértelme, amely akkoriban ritka volt a helyi cukrászok körében, a siker kulcsává vált. Önállóságát és vállalkozói szellemét bizonyítja, hogy ő építtette az első portális kápolnát 1823-ban Pesten, cukrászdája előtt. Az ovális mezőben Hebe istennő volt látható, amint nektárt kínál az olimposzi isteneknek. 1837-ben cukrászdája a Szervita térre költözött.
1840-ben Fischer ismét a városi tanácshoz fordult, ezúttal egy fedett nyári fagylaltos stand építése érdekében, cukrászdájával szemben. Az engedély megérkezése után megkezdődött az építkezés, és hamarosan megnyílt a „Hebe kioszkja” nevű stand. A fagylaltot névjegyes konténerekben árulták. A választék 12 fajta fagylaltból állt, a legnépszerűbb a gránátalmás volt, amelynek receptjét titokban tartották. A stand előtt mindig hosszú sor állt. 1842-ben Széchenyi István személyesen is meglátogatta a standot 16 alkalommal. Politikusok, arisztokraták, művészek és utazók szintén gyakori vendégek voltak.
Fischer 1843-ban hunyt el, és örökösei vették át az üzletet, amely 1866-ban csődbe ment. Ekkoriban Budapesten már Kugler Henrik cukrászdájában és Béla Dreschler éttermében is árultak fagylaltot. A XIX. század első felében a Budai Várnegyedben található egykori „Fortuna” kocsmában a vásárlók „spanyol süteményeket” kóstolhattak, amelyek a mai tölcséres fagylalt előfutárainak tekinthetők.