Évtizedek óta számos titkot rejt Budapest sziklás felszíne. A föld alatt olyan helyiségek találhatók, amelyekről kevesen tudnak. Az egyik ilyen a sziklakórház, amely a második világháború idején óvóhelyként és gyógyító központként szolgált a budapesti lakosok számára. A kórház ma is létezik, és múzeumként várja látogatóit, izgalmas történelmi emlékekkel. Bővebben az ibudapest oldalon.
A sziklakórház építése
A sziklakórház Budapest egyik legkülönlegesebb építménye, amely a XX. században épült, és egyszerre szolgált polgári védelmi objektumként és orvosi központként. A kórház építését Budapest polgármestere, Sándy Károly rendelte el a második világháborúra való felkészülés jegyében. Az építkezés 1939-ben kezdődött, azzal a céllal, hogy az intézmény sürgősségi orvosi ellátást nyújtson és menedéket biztosítson az ellenséges támadásokkal szemben, beleértve az atomcsapásokat is.
A kórház évekig épült, és 1944-ben nyitotta meg kapuit. Az intézmény több helyiségből és egymással összekötött alagútrendszerből áll. Az alagutak egy része a budai várból, más részei a főbejárat irányából voltak megközelíthetők.
A második világháború idején a kórházban bárki részesülhetett orvosi ellátásban, nemre, vallásra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. A háború után is hosszú éveken át használták a budapestiek az alagútrendszert.
A kórház működése a második világháború alatt
Amikor a szovjet és román csapatok bevonultak Budapestre, a kórházba elkezdtek sérült embereket szállítani. Körülbelül 40 egészségügyi dolgozó – orvosok, ápolók és asszisztensek – látta el a betegeket. A kórház eredetileg 60-70 páciens befogadására volt alkalmas, de a háborús körülmények között akár 600 sebesültet is elláttak itt. A túlzsúfoltság miatt sok beteg halt meg a kórház falai között. Az elhunytak testét éjszaka szállították el és bombatölcsérekbe temették.
A kórház mindennapjai állandó zsúfoltságban teltek. Gyakran nem volt elegendő élelmiszer és gyógyszer, ezért az orvosoknak és nővéreknek sterilizálniuk kellett a használt orvosi eszközöket, és többször kellett azokat felhasználniuk. A kórház azonban a legmodernebb orvosi eszközökkel volt felszerelve, beleértve a röntgenkészülékeket, mesterséges lélegeztető berendezéseket és egyéb sebészeti eszközöket.
A kórházban dolgozóknak köszönhetően a második világháború alatt több ezer életet sikerült megmenteni. Azokat a betegeket, akik felépültek, hazaküldték vagy földi kórházakba szállították.
A kórház átalakítása atomtámadás elleni védelemre
A második világháború után a sziklakórházat újra használták az 1956-os forradalom idején. Később az intézmény egy ideig börtönként működött, majd atomtámadás elleni óvóhellyé alakították át a budapesti lakosok védelmére.
A kórházban speciális berendezéseket telepítettek vegyi és nukleáris támadás esetére: 25 m³-es víztartályt, szellőztető- és gázszűrő rendszert, valamint két dízelmotorral működő generátort az elektromos áram biztosítására. Ezek a rendszerek arra szolgáltak, hogy a bent tartózkodók életben maradjanak egy atomcsapás után. A terv szerint a lakosoknak háromhetes karantént kellett volna kibírniuk.
1962 és 2007 között a sziklakórház a polgári védelem része volt. Békeidőben a kórházban orvosok és ápolók gyakorlatoztak, hogy szükség esetén készek legyenek az ellátásra.
Szerencsére nukleáris támadásra nem került sor. Hosszú ideig egy Mohácsi nevű technikus felügyelte a berendezések állapotát és szellőztette a helyiségeket. A kórház 2007-ben esett át egy modernizálási és felújítási folyamaton. Azóta sziklakórház-múzeumként működik, amely minden látogató számára nyitva áll. A múzeum kiállításain viaszfigurák mutatják be a második világháborús orvosi ellátást és a sebesültek ellátásának folyamatát.