Csollány Jenő neve messze földön ismert Budapest határain túl is. Életének jelentős részét tektonikus szerkezetek, hegyek és tavak kutatásának szentelte. Kiváló geológus, tehetséges író és egyetemi professzor volt, aki hatalmas hozzájárulást tett a környezetvédelem terén is – írja az ibudapest.eu.
Ifjúkor
A tudós 1870. július 23-án született Veszprémben, egy jogászcsalád gyermekeként. A földrajz iránti szeretet már gyermekként megmutatkozott benne. A piarista iskolában tanulva írta meg első művét, amelynek címe „Fiumétől a Rajnáig” volt. Az iskola elvégzése után tanárként szerette volna a földrajzot tanítani, ám édesapja határozottan ellenezte ezt a döntést, mivel kilátástalan szakmának tartotta. Apja ragaszkodott hozzá, hogy Jenő mérnöknek tanuljon. Így 1889-ben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki karára. A diploma megszerzése után Klamm Mihály mellett lett asszisztens a vízépítési tanszéken.
1894-ben földrajzi területen kezdett dolgozni Lóczy Lajos, az ismert kutató vezetése alatt, és belépett a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottságába. Csollány részt vett a magyar földrajz egyik legjelentősebb vállalkozásában, a Balaton tudományos kutatásában. A projekt során körülbelül 60 szakember dolgozott, akik 32 kötetben, mintegy 7000 oldalon keresztül írtak a Balatonról. Csollány négy kötetet készített, amelyek a tó limnológiájával, színeffektusaival, vízszint-ingadozásaival, hidrográfiájával és jégtakarójával foglalkoztak. Ezek az úttörő kutatások nemzetközi figyelmet is hoztak számára.
Expedíció a „sárkányok országába”
1896-ban mestere hatására Jenő életének legnagyobb vállalkozásába kezdett: Kínába utazott, hogy folyókat és síkságokat tanulmányozzon. Ez az út hozta meg számára a sikert és a nemzetközi elismerést. Átkelt a mongol sivatagokon, és felkereste a Sárga-folyó mellékfolyóit a Nagy Fal mentén. Csollány több mint 6000 kilométert tett meg, miközben folyamatosan jegyzetelt és térképeket készített. Éles megfigyelőként naplóiban megörökítette a tájak szépségét, valamint a táj és az ember kapcsolatának sokszínűségét is próbálta megérteni.
Művészi rajzain megörökítette a kínai bambuszépítészet remekműveit, a mezőgazdasági eszközöket és az aranyásók munkafolyamatát. Szükség esetén még bányákba is leereszkedett. Rajzai a kiürült kráterekről, szurdokokról, gránit- és bazalttömbökről egyedülálló műalkotások. Csollány az ott élő népek életével is foglalkozott. Az ismeretlen területeket földrajzi szempontból is kutatta, leírásai és megfigyelései pedig csodálatot váltottak ki. „A sárkányok országából” című könyve nagy sikert aratott, és megalapozta további akadémiai karrierjét.
Kutatások a világ különböző részein
Csollány Balatonról szóló legendás munkái közül a jégborítással foglalkozók emelkedtek ki, amelyek révén nemzetközi elismerést szerzett. A X. Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson az Északi-sarkvidék kutatási bizottságának tagjává választották. 1910-ben részt vett Nordeńskiöld Spitzbergákon végzett kutatásaiban. Csollány észrevette, hogy a tundra állandó mozgásban van a fagyás és olvadás váltakozása miatt. Eredményeit „Spitzbergák földrajzi képe” című könyvében ismertette (1926).
1912-ben Csollányt meghívták az Amerikai Földrajzi Társaság kongresszusára New Yorkba. Látogatása során bejárta az egész kontinenst, egészen Seattle-ig.
1905-ben Csollány Erdélybe költözött, ahol február 15-én kinevezték a Kolozsvári Ferenc József Egyetem földrajzi tanszékének professzorává. Tanszékvezetőként két fő célt tűzött ki: népszerűsíteni a helyismereti oktatást és biztosítani a diákok számára Erdély földrajzának mélyreható megismerését.
1919-ben a román kormány elűzte Csollányt Erdélyből, így visszatért Budapestre. 1921-ben a Budapesti Tudományegyetemen kezdett tanítani.
Tudományos tevékenysége
Csollány Jenő számos tisztséget töltött be élete során, amelyek közül néhányat érdemes kiemelni. Nemcsak íróként és tudósként, hanem több mint három és fél évtizeden át tanárként is tevékenykedett különböző oktatási intézményekben. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1949-ben pedig tanácsadó testületének tagja. Továbbá a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Turista Egyesület, valamint a Magyar Barlangkutató Társaság elnöke is volt, emellett a Természetvédelmi Tanács vezetőjeként is dolgozott.
Csollány bejárta a világot, és számos nemzetközi közösség tiszteletbeli tagja lett. 1930-ban az Angol Királyi Földrajzi Társaság tagjává választották, majd az Osztrák Földrajzi Társaság tagja lett. Emellett olasz és szerb földrajzi társaságok levelező tagjaként is tevékenykedett.
1949-ben az új kommunista kormány megfosztotta akadémiai tagságától, és megszüntette a Magyar Földrajzi Társaságot. Csollány alig élte túl a második világháború borzalmait Balatonfüreden.
Tudományos pályafutása során Csollány Jenő közel 741 publikációt, 53 könyvet írt és 3 atlaszt szerkesztett. Számos módszertani tanulmányt adott ki a középiskolai tanárok munkájának megkönnyítése érdekében, táborokat, expedíciókat és előadásokat szervezett. Csollány mindig jó példával járt diákjai és kollégái előtt, tovább növelve népszerűségét. Egyedi munkái, amelyek magas szintű szakmai hozzáértést és társadalmi tudatosságot tükröznek, a mai napig használatban vannak.