Emil Gerbeaud egy olyan személy, aki valódi úttörő volt a cukrászat művészetében. Édes remekművei révén gyorsan elnyerte a budapestiek szívét. A tehetséges csokoládégyár-tulajdonos világszerte elismertté vált és jelentős hírnevet szerzett – írja az ibudapest.eu.
Egy találkozás, amely meghatározta a jövőt
Emil 1854-ben született Carouge városában, Svájcban, cukrászcsaládban. Nem meglepő tehát, hogy a fiatalember ezt a pályát választotta, amelyben később ősei tehetségét is túlszárnyalta. A cukrászat alapjait édesapjától sajátította el, majd különböző nagyvárosokban szerzett tapasztalatokat. Tehetsége és szorgalma révén 25 évesen saját üzletet nyitott Saint-Étienne-ben.
1882-ben találkozott Kugler Henrikkel, egy elismert magyar cukrásszal, aki sokféle édességet készített a magyar közönség számára, például csokoládét, kekszeket és minyonokat. Kugler cukrászdája Budapest Gizella terén (ma Vörösmarty tér) működött. Emil 1884-ben látogatott el először Magyarországra, és annyira lenyűgözte Budapest szépsége, hogy úgy döntött, itt telepedik le.
A Kuglerrel való szoros kapcsolat segítette Emil szakmai fejlődését. Rövid időn belül átvette az üzlet irányítását, és újításokat vezetett be. Termékeinek párizsi stílust adott, amelyet a magyar vásárlók kedvezően fogadtak. Emil üzletében 60 segítő, 20 eladó és csomagoló, valamint 5 állandó beszállító dolgozott, akiknek munkáját nagyra értékelte.
1905-ben, Kugler Henrik halála után, az üzlet teljes egészében Emil tulajdonába került. 1908-ban Kft.-t alapított, amely még nagyobb lehetőségeket biztosított számára.
A nagy eredmények
Kevesen mondhatják el magukról, hogy nevüket egy híres édesség viseli. Emil Gerbeaud azon kevesek egyike, akinek nevét egy ikonikus sütemény őrzi. A csokoládés mázzal és dióval töltött „Gerbeaud-szelet” az ő alkotása. Továbbá az „Cat tongue” nevű édesség, amely macskanyelvre emlékeztető formája miatt kapta a nevét, szintén az ő nevéhez fűződik. Ezt az édességet 1895-ben mutatta be a magyar közönségnek.
Gerbeaud folyamatosan újított a gyártási folyamatokon, ezzel hozzájárult a magyar cukrászipar versenyképességéhez és fejlődéséhez. Termékei esztétikájára és csomagolására különösen nagy hangsúlyt fektetett. Neves művészekkel együttműködve különleges ajándékcsomagolásokat tervezett. 1895-re csokoládégyárában már 150 ember dolgozott. Az üzem nemcsak gyártási helyszín, hanem oktatási központ is volt, ahol a dolgozók a legkorszerűbb technológiákat sajátíthatták el.
Emil munkáját nemzetközileg is elismerték. 1885-ben díszoklevelet kapott az Országos Kiállításon, 1896-ban pedig a Millenniumi Kiállításon aranyéremmel tüntették ki. Az eseményen Franz Joseph császár és felesége, Erzsébet királyné személyesen is megtekintette Emil alkotásait. 1900-ban Párizsban zsűritagként vett részt a világkiállításon.
A családi vállalkozás fejlődése
Emil és felesége, Eszter öt lányt neveltek. Eszter aktívan részt vett férje munkájában, támogatta őt, és segítette a dolgozókat is. 1909-ben Gerbeaud egy ösztöndíjalapot hozott létre a tehetséges fiatal cukrászok támogatására. Az alap évente egy kiemelkedő diák számára biztosított lehetőséget külföldi tanulmányútra.
Az első világháború és az azt követő államosítás súlyos csapást mért Gerbeaud vállalkozására. A háború alatti nyersanyaghiány és a gazdasági nehézségek miatt az üzemek jelentős károkat szenvedtek el. 1919-ben az államosítás következtében Emil elvesztette vállalkozásait. Bár a későbbiekben részben visszaszerezte azokat, már nem tudta helyreállítani az eredeti színvonalat. 1919. november 8-án hunyt el.
Gerbeaud öröksége
Emil Gerbeaud innovációi és minőség iránti elkötelezettsége legendássá tették őt a cukrászati iparban. Neve máig összefonódik a magyar édességek hagyományával. A Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászda ma is működik, megőrizve Emil életművének szellemét és hagyományait.