Magyarország aranygerelyese: Németh Miklós története

Németh Miklós híres magyar atléta, aki korának egyik legjobb gerelyhajítója volt. Az 1976-os montreali olimpiai játékokon aranyérmet szerzett, és 94,58 méteres világcsúcsot állított fel. Németh Miklós 1973-ban, 1980-ban, 1981-ben és 1983-ban magyar bajnok lett, 1970-ben megnyerte az Universiadét, és éveken át az ország legjobb atlétájaként tartották számon. Pályafutása a fegyelem, az akaraterő és a mesterségbeli tudás szimbólumává vált, eredményei pedig mind a mai napig újabb sportológenerációkat inspirálnak világszerte. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.

Az úton a sport felé és az első sikerek

Németh Miklós 1946. október 23-án született a gazdag történelmű Budapesten, sportolócsaládban. Mindössze kétéves volt, amikor édesapja, Németh Imre aranyérmet nyert kalapácsvetésben az 1948-as londoni olimpián. Később bronzérmet szerzett a helsinki olimpián, majd sportvezető lett: a Népstadion igazgatójaként és a Magyar Atlétikai Szövetség elnökeként tevékenykedett. Miklós édesanyja, Kondorosi Erzsébet sikeres diszkoszvető volt, aki 1944-ben magyar bajnoki címet nyert. A szülők kora gyermekkortól kezdve csepegtették Miklósba és testvéreibe az atlétika iránti érdeklődést és szeretetet, olyan légkört teremtve a családban, ahol a sport a mindennapi élet része volt.

Miklós kezdetben távolugrással próbálkozott, de Várszegi József olimpiai bronzérmes gerelyhajító tanácsára áttért a gerelyhajításra. Ezt a döntést édesanyja is támogatta, mondván, hogy azzal kell foglalkozni, ami a legjobban megy. Miklós tehetsége már az általános iskolában megmutatkozott: erős karjai, kiváló koordinációja és kitartása révén kitűnt az iskolai versenyeken.

Németh a Vasas és a TFSE színeiben versenyzett, tapasztalt edzők – Koltai Jenő és Kulcsár Gergely – irányításával készült. Már 21 évesen országos csúcsot állított fel 87,20 méteres eredménnyel.

Pályafutása során Németh négyszer lett magyar bajnok, nyolcszor szerzett ezüstöt és háromszor bronzot, az országos csúcsot pedig négyszer javította meg. 1965 és 1983 között a magyar válogatott tagja volt, 1967-ben az Európa-válogatottat, 1977-ben pedig a világválogatottat képviselte. 1970-ben Németh megnyerte az Universiadét, megerősítve pozícióját a világ vezető gerelyhajítói között.

A csúcsra vezető út azonban nem volt könnyű. Egy súlyos betegség és több sérülés sokáig megakadályozta a magyar sportolót a legjobb eredmények elérésében: közel hét évig küzdött mozgásszervi problémákkal. Az 1968-as mexikói olimpián könyöksérülése ellenére a 17. helyen végzett, az 1972-es müncheni játékokon pedig hetedik lett. Az 1966-os Európa-bajnokságon az ötödik, 1971-ben pedig a kilencedik helyen zárt. Az 1974-es római Európa-bajnokságon szintén hetedik lett, ami után komolyan elgondolkodott a visszavonuláson.

A szezon végére azonban a magyarországi és norvégiai hazai versenyeken Miklós felülmúlta önmagát: 87,44 méteres egyéni csúccsal megdöntötte az országos rekordot. Ez segített neki átlépni a pszichológiai gátat, és egy kiemelkedő versenysorozatot elindítani. Hamarosan 91,38 méterre javította eredményét, ezzel ő lett az első magyar gerelyhajító, aki túlszárnyalta a 90 méteres álomhatárt.

Olimpiai diadal és világcsúcs

1972-ben az akkor még aktív sportoló Kulcsár Gergely lett Miklós személyi edzője. Együttműködésük sikeresnek bizonyult: Németh eredményei gyors javulásnak indultak. 1974-ben már 87,44 métert dobott, országos csúcsot felállítva, bár a római Eb-n csak hetedik lett. Az igazi áttörés 1975-ben következett be, amikor 91,38 méteres dobásával a világranglista élére állt.

Az 1976-os montreali nyári olimpiai játékokra Németh – noha korábban nem volt komolyabb nemzetközi győzelme – kiváló formában érkezett a döntőbe. A selejtezőben 89,28 méteres eredménnyel a második helyen végzett, mindössze fél méterrel lemaradva a finn Seppo Hovinennel szemben. A másik két magyar induló, Boros Sándor és Paragi Ferenc nem jutott be a döntőbe.

A döntő napján eleredt az eső, amit Németh jó jelnek tekintett. Magabiztos volt, és készen állt a sorsdöntő dobásra. A döntő első sorozatában 94,58 méterre repítette a gerelyt, új világcsúcsot felállítva. Ez a dobás olyan hatalmas volt, hogy ellenfeleinek esélyük sem maradt a sikerre. A második helyet a finn Hannu Siitonen szerezte meg 87,92 méterrel, a harmadikat pedig a román Gheorghe Megelea 87,16 méterrel. Németh hatalmas fölénnyel győzött. A stadion közönsége – mintegy 80 ezer ember – hatalmas ovációval fogadta a rekordot.

Ezt a diadalt követően Németh megjegyezte, hogy a sok évnyi edzés, a sérülések és a pszichológiai gátak leküzdése kifizetődött. Egy interjúban így fogalmazott: „Nagyon jó formában voltam, és nyerni akartam. Az arany az enyém volt, és őszintén szólva úgy érzem, ez igazságos, hiszen annyit dolgoztam érte.” A győzelem azért is volt különösen jelentős számára, mert gyerekként arról álmodott, hogy megismétli édesapja olimpiai sikerét – az 1948-as londoni aranyérmet.

1976 szeptemberében Németh a budapesti országos bajnokságon 92 méteres dobásával ismét bizonyította magas szintű tudását. 1977-ben újra túlszárnyalta a 94 méteres határt, megerősítve ezzel vezető helyét a világranglistán, és folytatva azon kiemelkedő eredményeinek sorát, amelyek a magyar gerelyhajító iskola szimbólumává tették.

Sportpályafutás befejezése és edzői tevékenység

Németh Miklós 1984-ben fejezte be aktív sportpályafutását, lenyűgöző örökséget és egy olyan világcsúcsot hagyva maga után, amelyet egészen 1980-ig tartott. Tapasztalata és mesterségbeli tudása révén keresett edzővé vált: számos kiemelkedő gerelyhajítót nevelt ki. Tanítványai közé tartozott a brit Tessa Sanderson, aki 1984-ben olimpiai bajnok lett, valamint a cseh Jan Železný, aki háromszoros olimpiai bajnok és világcsúcstartó. Németh az olasz női atlétikai válogatott felkészülését is irányította, átadva tapasztalatát és technikáját a sportolónők új generációinak.

Visszatérve Magyarországra aktívan bekapcsolódott a sportirányításba: 1991 és 1993 között a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökeként tevékenykedett, folytatva a hazai gerelyhajító iskola fejlesztését.

Az edzői munka mellett Németh aktívan foglalkozott sportfelszerelések innovációjával is. 1986-ban feltalálta a „Body Roll” nevű eszközt, amelyet a sportolók az izmok erősítésére és nyújtására használtak. Az 1990-es években szabadalmaztatta a érdesített felületű gerelyek gyártását, amelyek új rekordok felállítását tették lehetővé. Ezek a gerelyek nemzetközi elismerést vívtak ki, bár később a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) korlátozta a használatukat. Németh sportgerelyeit azonban továbbra is aktívan használták a versenyeken világszerte.

Sportpályafutása befejezése után Németh Miklós a gerelyhajítás világának egyik legbefolyásosabb edzőjévé és újítójává vált.

Egyébként nem kevésbé érdekes annak a budapesti csatárnak, Kocsis Sándornak a története, aki a világ kapusainak rémévé vált.

Mivel foglalkozik ma Németh Miklós?

Németh Miklós remek vállalkozói érzékkel rendelkezett. Sportolói karrierje után az üzleti életre és a tapasztalatok átadására összpontosított. Megalapította a „Németh és Társa Kft.” nevű vállalatot, amely sportfelszerelések tervezésére, valamint műfüves és szintetikus borítású sportpályák építésére szakosodott. Megvalósult projektjeik közé tartozik a 2004-es budapesti fedett pályás atlétikai világbajnokság futópályája, a nyíregyházi és a BEAC stadion atlétikai pályái, valamint a szegedi SZVSE stadion műanyag borítású pályája.

2016-ban megalapította saját atlétikai klubját, a Németh-Gerely Athletics Clubot, ahol második házasságából született három gyermekét edzi. A sportoló családja folytatja az olimpiai sportág hagyományát: mindkét fia és lánya is az atlétikát választotta, szorgalmat és elhivatottságot mutatva a sport iránt. Miklós segíti őket, tanácsokkal látja el és kíséri őket az edzéseken, ugyanakkor nem gyakorol rájuk nyomást, engedve, hogy a gyerekek saját képességeiket és motivációjukat fejlesszék.

Németh klubja családi összefogásként működik. Az olimpiai bajnok felesége az elnöki tisztséget tölti be, míg maga Miklós az operatív működést irányítja, és gondoskodik a sportfelszerelések beszerzéséről. A Németh által alapított gerelygyártó cég már több mint 34 éve működik. Termékeit a sportolók világszerte használják, a kínai gyártók részéről tapasztalható növekvő verseny ellenére is. Emellett Németh érdekeltségei közé tartozik a magyarországi sportpályák építése és felújítása is.

Miklós számára a sport nemcsak életre szóló hivatás maradt, hanem a gyerekek fegyelemre és szorgalomra nevelésének eszköze is. Ahogy maga a bajnok is többször hangsúlyozta, a sikert nem csak az érmekben mérik: a legfontosabb a sport szeretete, a fejlődés iránti vágy és a folyamat élvezete. Élete legfontosabb eredményének a családját tartja. Élete évtizedekkel a világcsúcs és az olimpiai győzelem után is gazdag és értelemmel teli maradt.

Források:

Magyarország aranygerelyese: Németh Miklós története

Related

Hetényi Zoltán: egy budapesti magyar jégkorongozó története

Kovács Attila élete és eredményei – a rövidtávfutás magyar csúcstartója

A magyar jégkorong legendája: Jakabházy László élete és eredményei