Marton Éva Magyarország egyik leghíresebb operaénekesnője, akinek karrierje Budapesten indult, és hamarosan világszerte elismertté vált. Erőteljes és kifejező szoprán hangjával Európa és Amerika vezető operaházainak színpadjait hódította meg. A nemzetközi sikerek ellenére Marton számára mindig is fontos maradt magyar származása és szülővárosának kultúrájához fűződő kapcsolata. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.
A korai évek és az első zenei lépések
Marton Éva (született Heinrich Éva) 1943. június 18-án született Budapesten. Gyermekkora és ifjúsága ebben a gyönyörű városban telt. A leendő csillag egyszerű családban nőtt fel: édesapja a „Bristol” séfjeként dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeli volt. A családban három gyermek volt – Évának egy bátyja és egy nővére volt. A közeli hozzátartozók közül senki sem foglalkozott hivatásszerűen zenével, de Éva már kiskorától kezdve rendkívüli érdeklődést mutatott az éneklés iránt.
A fiatal énekesnő első mentora az iskolai énektanára volt, aki a Zeneakadémián végzett és hivatásos zenész volt. A tanárnő volt az első, aki felfigyelt Éva gyönyörű hangjára, és azt tanácsolta neki, hogy kezdjen el szolfézst tanulni zongorakísérettel. Nyolcéves korában a leendő csillag önállóan ment el a zeneiskolába. Az művésznő elmondása szerint kitartása és őszintesége meghatotta az intézmény igazgatónőjét, aki Bartók Béla zeneszerző egyik utolsó tanítványa volt. Ő segített a lánynak elsajátítani az élet legfőbb leckéit: mindig segíteni az embereken, őszintén kifejezni a véleményét és támogatni a tehetséges embereket.
Gyerekkorában Éva hetente kétszer zongorázott, ezzel párhuzamosan szolfézst tanult és énekórákat vett. A kislány hangját kristálytiszta csengés és a harmadik oktáv F hangja jellemezte, azonban egy időre átmenetileg elment a hangja. Éva a sport iránt kezdett érdeklődni, és még az ifjúsági röplabda-válogatott tagja is lett. Egy év múlva a hangja visszatért, de már szűkebb hangterjedelemmel. Az énekesnőnek rengeteg erőfeszítésébe került, hogy helyreállítsa azt.
Iskolás évei alatt Éva aktívan képezte magát. A leendő csillag imádott olvasni. Hetente legalább kilenc új könyvet hozott haza a könyvtárból. Az iskola elvégzése után Marton Éva megpróbált bejutni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, de nem vették fel. Néhány hónapon keresztül újra készült. Ennek az intenzív felkészülésnek köszönhetően a lány az akadémia hallgatója lett. Ekkor 19 éves volt.
Marton Éva debütálására a Magyar Állami Operaház színpadán került sor 1968-ban, amikor a Semaha királynőjének szerepét énekelte Rimszkij-Korszakov „Az aranykakas” című operájában. Ebben a Budapest szívében található operaházban a fiatal énekesnő fokozatosan tapasztalatot szerzett és csiszolta mesterségét, mind mellékszerepeket, mind jelentősebb pártokat előadva.
A nemzetközi áttörés és elismerés
Marton Éva útja a világ színpadaira gyors volt. 1972-ben tehetségére felfigyelt Christoph von Dohnányi, aki meghívta az énekesnőt, hogy a Frankfurti Operában debütáljon a Grófnő szerepében a „Figaro házasságában”. Ugyanebben az évben Matild szerepét énekelte Rossini „Tell Vilmos” című operájában Firenzében, Riccardo Muti vezényletével. Ezt követően az opera-díva visszatért Budapestre, hogy elénekelje Odabellát Verdi „Attila” című operájában. Már a következő évben Marton a Bécsi Állami Operaház közönsége előtt lépett fel Tosca szerepében – ez a debütálás korai karrierjének egyik kulcsfontosságú pillanata lett.
A következő években az énekesnő fellépéseinek földrajzi területe gyorsan bővült. 1977-ben a Hamburgi Állami Operaház színpadán jelent meg a Császárné szerepében Richard Strauss „Az árnyék nélküli asszony” című művében, és debütált San Franciscóban, ahol Verdi Aidáját adta elő. Egy évvel később Marton először lépett fel a milánói La Scala színházban Leonóra szerepében a „A trubadúr”-ban, 1979-ben pedig a Chicagói Lyrikus Operában, ahol Maddalenát énekelte Giordano „Andrea Chénier” című operájában. Mindegyik előadás erősítette a magyar énekesnő hírnevét, mint egy erőteljes hangú és élénk drámai egyéniségű opera-díváét.
Marton karrierjében különleges helyet foglaltak el Richard Wagner operáinak szerepei. A Metropolitan Operában 1976-ban debütált, ahol Éva szerepét énekelte „A nürnbergi mesterdalnokok”-ban. Hamarosan, az 1977–1978-as Bayreuthi Ünnepi Játékokon Erzsébetet és Vénuszt énekelte a „Tannhäuser”-ben. 1982-ben Marton visszatért a Metropolitan Operába, ismét a „Tannhäuser”-ben, és ez az előadás mérföldkőnek számított. A The New York Times kritikusai „a világ operaéletének új, jelentős drámai szopránjának” nevezték, kiemelve makulátlan hangszínét, kivételes vokális állóképességét és természetes színészi ösztönét.
Ettől kezdve Marton Éva neve szorosan összefonódott a wagneri repertoárral. Gyakran adta elő Brünnhilde szerepét „A Nibelung gyűrűje” ciklusban: először San Franciscóban (1982–1985), majd Chicagóban Zubin Mehta vezényletével (1996). 1998-ban az énekesnő ismét Wagnerhez fordult – a „Lohengrin” hamburgi előadásában, ahol Ortrud szerepét énekelte.
„Korunk Turandotja”
Marton Éva karrierjének egyik legragyogóbb fejezete a Puccini utolsó operájában, a „Turandot”-ban játszott címszerep volt. A debütálásra 1983-ban került sor a Bécsi Állami Operaház színpadán, és ettől kezdve az énekesnőt „korunk Turandotjának” kezdték nevezni. Ez a szerep megnyitotta előtte a világ legnagyobb operaházainak ajtaját: a New York-i Metropolitan Opera, a milánói La Scala, az Arena di Verona, San Francisco, Chicago, Barcelona, Houston, Washington. Marton a „Turandot”-t hat különböző televíziós és videofelvételen is előadta, beleértve Harold Prince és Franco Zeffirelli rendezéseit. Ezt az operát kétszer vette fel a CBS és az RCA stúdiók számára Lorin Maazel és Roberto Abbado vezényletével.
A „Turandot” mellett Marton Éva hősnők lenyűgöző galériáját alkotta meg. Vokális adottságai és drámai meggyőző ereje nemcsak a színpadon, hanem a televízióban is népszerűvé tették. Részt vett a „Tannhäuser”, a „Lohengrin”, a „A trubadúr”, valamint a „Tosca”, a „La Gioconda”, az „Elektra”, az „Andrea Chénier” és „Az árnyék nélküli asszony” teljes színpadi feldolgozásaiban. Ezek a videón és DVD-n is elérhető felvételek lehetővé tették a világ nézői számára, hogy megismerkedjenek művészetével.
Marton Éva a modern kor egyik leggyakrabban felvett opera-művésze lett. Diszkográfiája több mint húsz teljes operafelvételt, koncertet és albumot tartalmaz, többek között a „La Gioconda”, „Andrea Chénier”, „Fedora”, „Turandot”, „Tosca”, „La fanciulla del West”, „A kékszakállú herceg vára”, „Viola”, „Salome”, „Lohengrin”, „Der Ring des Nibelungen” Bernard Haitink vezényletével és sok más művet.
Az énekesnő karrierjének fontos eseményei közé tartozik az „Elektra” londoni fellépése, a „Turandot” koncertszerű előadása 15 000 néző előtt a barcelonai Palau Sant Jordiban, Brünnhilde szerepe a „Die Walküre”-ben és a „Siegfried”-ben Chicagóban Zubin Mehta vezényletével, valamint számos gálakoncert Dél-Amerikában. 1999-ben Marton Éva a Bolsoj Színház színpadán lépett fel, Juditot alakítva Bartók Béla „A kékszakállú herceg vára” című operájának bemutatóján.
Az ő „Turandot”-ja az erős drámai szoprán etalonjává vált. Ez a szerep, amelyben az erő, a finom színészi mesterség és a virtuóz hangtechnika ötvöződött, tükrözi Marton Éva egyedülálló tehetségét, amely a modern kor egyik legkiemelkedőbb operaénekesnőjévé tette őt.
Magánélet
Marton Éva magánélete szorosan összefonódott művészi karrierjével. A sorsdöntő találkozásra leendő férjével 1963. július 7-ének éjjelén került sor. A gyönyörű, rövid zöld szoknyát és fenékig érő hajat viselő Évát vakbélgyulladás gyanújával szállították kórházba. A fiatal orvos, Zoltán, gyorsan megállapította, hogy a lányt gyomorgörcsök gyötrik, és kezelést írt elő. Akkor másfél órán át beszélgettek, mintha már évek óta ismerték volna egymást. Zoltán őrülten megtetszett Évának – ő lett az első férfi az életében. Az énekesnőt lenyűgözte magabiztossága és az, ahogyan megértette az embereket.
Zoltán, az énekesnő leendő mentora és élettársa, szerette a zenét, bár ő maga nem tudott énekelni. Ugyanakkor jól értette, mit követel a világhírnévhez vezető út, és mindig támogatta Évát. Kapcsolatuk a bizalomra és a kölcsönös támogatásra épült. Zoltán magára vállalt minden szervezési és adminisztratív feladatot, felszabadítva kedvesét az alkotásra és a próbákra.
1965-ben a pár összeházasodott, egy évvel később pedig megszületett a fiuk. A fiatal család szerényen élt – egy öt-négy méteres szobában, de ez nem akadályozta a szerelmeseket abban, hogy karriert építsenek és külföldi terveket szövögessenek. 1968-ban egy családi ebédnél Zoltán kijelentette, hogy 1981-re világsztárt csinál Évából. A szülők akkor hitetlenkedve néztek a fiatalemberre, de Éva hitt neki. Zoltán jól tudta, hogy a kitűzött célok eléréséhez el kell hagyniuk szülőhazájukat, Magyarországot. 1972-ben Éva és fia vízumot kaptak Németországba. Csak a legszükségesebbeket vitték magukkal: két bőröndöt, 50 márkát és hatalmas vágyat, hogy megmutassák magukat a nemzetközi színtéren.
Zoltán továbbra is ötvözte orvosi karrierjét az énekesnő támogatásával. Segített Évának megoldani a szervezési kérdéseket, elkísérte őt az első nemzetközi utazásokra, gondoskodott az énekesnő egészségéről és támogatta a nehéz helyzetekben. Kapcsolatuk nemcsak személyes, hanem szakmai is volt – együtt, lépésről lépésre építették Éva karrierjét.
1974-ben a párnak megszületett lánya, Diána. Már 1975-ben Éva fellépett a New York-i Szent Patrik-székesegyházban, ami után meghívást kapott a Metropolitan Operába. A nagy elfoglaltság ellenére a pár számára mindig a családi értékek álltak az első helyen. Éva és Zoltán megtalálták az egyensúlyt a karrier és a családi élet között, gondoskodó és stabil légkört teremtve gyermekeik számára. A házaspár már több mint 60 éve van együtt.
Mivel foglalkozik most Marton Éva?
Marton Éva továbbra is az operaművészet világának egyik legbefolyásosabb alakja. Az utóbbi években az énekesnő a pedagógiai és szervezői tevékenységre összpontosított. 2005 óta vezeti a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének Tanszékét, 2006 óta pedig professzor. Vezetése alatt a tanszék Magyarország egyik vezető oktatási egységévé vált, fiatal operaénekeseket képezve, akik közül sokan sikeres nemzetközi karriert építenek.
2024-ben a Magyar Állami Operaház támogatásával megnyílt a Marton Éva Nemzetközi Operastúdió. Ez a projekt lehetőséget biztosít a fiatal énekeseknek a szakmai képzésre, színpadi gyakorlatra és a nemzetközi operaközösségbe való integrálódásra. A központ fontos platformmá vált a tapasztalatcserére a kezdők és a színpad elismert mesterei között.
A pedagógiai munka mellett Marton Éva aktívan részt vesz nemzetközi énekversenyeken. 2014-ben saját operaversenyt alapított Budapesten, hasonlóan Elena Obraztsova versenyéhez. Emellett az opera-díva rendszeresen tagja rangos nemzetközi versenyek zsűrijének.
Az énekesnő kapcsolatot tart a világ vezető operaházaival és részt vesz különböző kulturális projektekben. Marton Éva joggal marad a vokális és pedagógiai mesterség etalonja, továbbra is hatással van a nemzetközi operaszínpadra és inspirálja az előadók új generációit.
Források: