A színház régi színésznőinek misztikus szépsége különleges. Tele van bájjal és kifinomultsággal. Tehetségüket a fővárosi színházak legnevesebb színpadain csiszolták. Retro felvételeik szinte hipnotizálnak minket hangulatukkal. További részletek az ibudapest.eu oldalon.
Egy csillag fellobbanása
Gizi Bajor a tehetséges és kifinomultan szép színésznők egyike volt, akik saját bőrükön tapasztalták meg, min mentek keresztül a színházi társulatok a megszállás, a hatalomváltás és más történelmi események idején. Ugyanakkor azon kevesek közé tartozott, akik rendületlenül követték álmaikat, és szenvedéllyel végezték munkájukat.
Gizi 1893-ban született Magyarország fővárosában. Édesapja és olasz származású édesanyja a Kálvin téren működtették a Báthory nevű kávéházat.
Amikor a lány megfelelő korba lépett, szülei egy leányiskolába íratták. Az intézményt a Boldogságos Szűz Mária Intézete (Institutum Beatae Mariae Virginis) nővérei vezették. Az iskola elvégzése után Gizi felismerte, hogy erős vonzalmat érez a színművészet iránt. Így lett a budapesti Színiakadémia növendéke, ahol 1911 és 1914 között tanult. Hivatását szívből választotta, és igazi elhivatottságot érzett. Az Akadémia tehetséges végzőse Szigligeti Ede „Nőuralom” című vígjátékában debütált. Bár szerepe epizódszerep volt, már az is nagy sikernek számított, hogy a Nemzeti Színház színpadán léphetett fel. Karrierje innen kezdve felfelé ívelt. Gizit a nagy színpadi kifejezésmód színésznőjeként emlegették, aki a kreatív fantázia és a művészi átalakulás igazi tehetségével rendelkezett.
Színházi élet Budapesten megszállás idején
Gizi számos színházi darabban játszott, köztük a „Nagymama”, a „Dajka” és a „Fehér felhők” című művekben. 1919-ben Budapestet forradalmi események rázták meg. A kommunisták az ország területének mintegy 23%-át ellenőrzésük alá vonták, és megpróbálták saját politikai ideológiájukat elterjeszteni. Azonban a Magyar Tanácsköztársaság mindössze 133 napig létezett. Ekkoriban Gizi parasztok és munkások előtt lépett fel, nem pedig a szokásos színházi közönség előtt. A kommunista ideológia szerint mindent, ami a „burzsoázia” számára elérhető volt, hozzáférhetővé kellett tenni az „egyszerű” emberek számára is. Így vált a művészet „tömegművészetté”. Hogy a „tömegek” megértették-e a színházat, és szerették-e, azt nem tudni. Az viszont ismert, hogy a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa, Kun Béla, szoros kapcsolatban állt Leninnel, és tőle kapott közvetlen utasításokat a pártideálok és propaganda módszereinek terjesztésére.
Gizi Bajor valószínűleg nehéz időszakokat élt át. Amikor a nácik megszállták Budapestet, úgy döntött, hogy megváltoztatja repertoárját. Mi motiválta ebben, azt pontosan nem tudjuk. Klasszikus darabok hősnőit kezdte el játszani. Shakespeare, Henrik Ibsen, Lope de Vega, Lev Tolsztoj, Pierre Beaumarchais és más szerzők műveiből merített inspirációt.
A szívek királynője
Ismerősei, barátai és kollégái „különös egyéniségként” emlékeztek rá. A neves magyar irodalmi szerzők emlékirataikban színes és kiszámíthatatlan magánéletéről beszéltek. Ő volt a budapesti Nemzeti Színház sztárprímadonnája, aki bárkit, aki egyszer találkozott vele, örökre lenyűgözött. A pletykák szerint elbűvölte Csáth Kálmánt, a magyar író-tudóst, aki szintén a Nemzeti Színház igazgatója volt. Gizi Bajor 1916-ban került először a híres irodalmi hetilap hasábjaira.
Gizi emlékét a híres magyar író, újságíró és drámaíró, Geltai Jenő is megörökítette, aki több darabjában is szerepet adott neki. 1924-ben Gizi Vilma szerepében tűnt fel a színpadon, majd 1936-ban Zíliaként játszott a „Csend lett” című legendás vígjátékban.
Egy bátor kis madár
A második világháború alatt Gizi Bajor bátorságáról meséltek azok, akik közel álltak hozzá. Amikor Budapestet Ferenc Szálasi „Nyilaskeresztes” fasisztái és Adolf Eichmann nácijai rettegésben tartották, Gizi tette, amit becsületének tartott. Segített a budapesti zsidóknak elkerülni a biztos halált.
1930-ban megkapta a rangos Corvin-koszorút, amelyet Horthy Miklós kormányzása alatt vezettek be. A díj a legmagasabb elismerés volt a kulturális és művészeti tevékenységek területén.
Gizi Bajor legnagyobb titka
1951-ben tragédia történt. Február 12-én Gizi Bajor a szokásos módon várta, hogy orvos férje beadja neki a napi B-vitamin injekcióját. Azonban az orvos nagy dózisú morfiumot adott be neki. Gizi gyorsan meghalt. Férje megpróbált öngyilkos lenni, de először nem járt sikerrel, és kómában halt meg.
Egy búcsúlevél került elő, amelyet állítólag Gizi írt. A levelet hamisítványnak találták. Sokak szerint az eset körüli részleteket a rendőrség szándékosan elsimította. Az igazságot talán sosem fogjuk megtudni.
Gizi Bajor neve és munkássága tovább él a magyar színház történetében. Trónja a színpadon 32 éven át megkérdőjelezhetetlen volt. Az ő példája mutatja, hogy a művészet milyen hatással lehet egy egész nemzet kulturális fejlődésére.