A második világháború kezdetén Budapesten közel kétszázezer zsidó élt, míg egész Magyarországon körülbelül 825 ezer. Az volt az általános vélemény, hogy mivel Magyarország Hitler Németországának szövetségese, itt viszonylag biztonságos a zsidók számára. Azonban az antiszemita hangulat és törvények továbbra is érvényben voltak. Miután Németország megszállta Magyarországot, minden megváltozott. További részletek az ibudapest.eu oldalon.
A terror kezdete
A háború a végéhez közeledett, de a fasiszták még mindig erős pozícióban voltak. A megszállás alatt, mindössze három hónap alatt, a németek és a magyarok közösen közel félmillió zsidót deportáltak Auschwitzba, az egyik legborzalmasabb koncentrációs táborba. 1944 júliusában egyedül a budapesti zsidó közösség maradt meg épségben. Nem sokkal később a magyar hatóságok utasították a zsidókat, hogy költözzenek olyan épületekbe, amelyeket Dávid-csillaggal jelöltek meg. Ezekből az épületekből körülbelül kétezer volt, és az egész város területén szétszórva helyezkedtek el. A svájci, svéd és vatikáni diplomáciai missziók védelmi dokumentumokat biztosítottak a zsidóknak, hogy megpróbálják őket megmenteni a náci rémtettektől, amelyek minden sarkon leselkedtek rájuk. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően több ezer ember menekült meg.
Az igazi terror kezdete: 1944 októbere
1944 októberében Budapesten igazi terror kezdődött. Szeptemberben a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, és Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Azonban Horthy kénytelen volt visszavonni a megállapodást, mivel az SS katonái elrabolták a fiát. Kétségbeesett kísérletében, hogy megmentse a gyermekét, Horthy átadta az ország irányítását Szálasi Ferencnek, egy szélsőséges nacionalistának.
Nyilaskeresztesek rémuralma
Szálasi Ferenc az első napján visszavonta a Szovjetunióval kötött fegyverszünetet, és totális mozgósítást rendelt el. Minden 12 és 70 év közötti férfit katonai szolgálatra hívtak be, ami azt jelentette, hogy gyermekeket és időseket is a harctérre küldtek.
A hatalomátvétel után a németbarát Nyilaskeresztes Párt átvette az irányítást. Ekkor már elkezdődtek a fasiszták kedvenc tevékenységei: tömeges kivégzések, kínzások és kényszermunkára való elhurcolások.
De a legborzalmasabb események még hátra voltak. Mintha a háború vége előtti időszak a halálnak kedvezett volna, és sietett volna befejezni a rémtetteket.
1944 novemberében hetvenezer zsidót gyűjtöttek össze az Újlaki ipari raktárakban. Ezek között férfiak, nők és gyerekek is voltak. Gyalogosan indították őket útnak Ausztria felé, ahol koncentrációs táborokba kerültek. Az úton sokan haltak meg a hidegtől, éhségtől és kimerültségtől. A fasiszták sokukat agyonlőtték. A budapesti zsidók fennmaradó része különleges gettókba került, különösen azok, akik nem rendelkeztek védelmi dokumentumokkal.
A Magyarországon zajló tömeggyilkosságokat a holokauszt végső szakaszának tekintik.
A gyászos emlékezet
Egyetlen téli hónap alatt közel húszezer zsidót öltek meg. Ez a Duna partján történt, ahol a holttesteket egyszerűen a folyóba dobták. A kék Duna vére vörösre színeződött.
1945 februárjában a szövetséges csapatok felszabadították Budapestet. A városban akkor körülbelül százezer zsidó maradt életben, akik csodával határos módon túlélték a rémuralmat.
A „The New York Times” később arról írt, hogy a magyarok megpróbálták megvédeni a zsidókat addig, amíg saját otthonaikban uralkodhattak.
Horthy Miklós megmenekülése
Amikor Rákosi Mátyás, a szovjetbarát rezsim vezetője átvette az ország irányítását, represszív intézkedéseket vezettek be a korábbi rendszer szereplőinek felkutatására és büntetésére. Meglepő módon Horthy Miklós „tiszta kézzel” úszta meg.
Az ország vezetője, aki nem akadályozta meg, sőt segítette Hitlert, átadva a magyar hadsereget és gazdasági erőforrásokat a náci Németországnak, és aki belerángatta országát a Szovjetunió elleni háborúba, 1946-ban csak tanúként vett részt a nürnbergi perben.
Horthy élete végéig a napfényes Portugáliában élt családja körében, emlékiratok írásával szórakozva. 88 éves korában halt meg, és 1993-ban, hazájában, Magyarországon ünnepélyesen újratemették, amelyet egykor elárult.