A budapesti Közlekedési Múzeum nem csupán régi autók és mozdonyok gyűjteménye. Ez a magyar közlekedés történetének élő krónikája, amely bemutatja a városi és vasúti közlekedés fejlődését, valamint az ország kulturális és technológiai változásait. Az első hintóktól a modern villamosokig és vonatokig – a múzeum egy időutazást kínál, amely mind a szakemberek, mind a hétköznapi látogatók számára érdekes. Kiállításai nemcsak a közlekedés műszaki aspektusait tárják fel, hanem a társadalmiakat is, bemutatva, hogyan hatott a közlekedés a város és lakóinak életére. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.
Miért érdekes a múzeum?
A budapesti Közlekedési Múzeum különleges helyet foglal el Magyarország kulturális és oktatási intézményei között. Az intézmény, amelyet a közlekedés fejlődésével kapcsolatos történelmi tárgyak megőrzésére alapítottak, arról mesél, hogyan változtak a közlekedési és kommunikációs módok az országban az elmúlt évszázadok során. Kiállításai széles spektrumot ölelnek fel: az első XVIII–XIX. századi szekerektől és hintóktól kezdve a villamosokig, vonatokig és a modern közlekedési eszközökig.
A múzeum nemcsak a műszaki vívmányokat mutatja be, hanem tükrözi a közlekedési rendszerrel kapcsolatos társadalmi-gazdasági változásokat is. A látogatók láthatják, hogyan hatott a vasút, a városi közlekedés és az autóforgalom fejlődése Budapest és egész Magyarország lakóinak életére. Az oktatási programoknak és interaktív kiállításoknak köszönhetően a múzeum érdekes hely mind a szakemberek, mind a széles közönség, beleértve a diákokat és a turistákat is.
Az alapítás és a korai évek
A budapesti Közlekedési Múzeum története az 1896-os Millenniumi Kiállítással kezdődött, amelyet a magyar fővárosban az államalapítás ezeréves évfordulója tiszteletére rendeztek. Ez a nagyszabású esemény az ország különböző területeken elért eredményeit mutatta be – a hadügytől a mérnöki tudományokig. A kiállítás egyik kulcsfontosságú objektuma a közlekedési technológiák bemutatására emelt épület volt, amely a vasutat, a hajózást, a vízépítést és a hídépítést foglalta magában.
A pavilon melletti vágányokon a kor legmodernebb hazai mozdonyait, valamint hajó- és hídmodelleket, továbbá számos fényképet állítottak ki. Maga az épület lenyűgöző méretekkel bírt: a hosszú pavilon végén egy 67 méter magas díszterem kapott helyet, amelyet Pfaff Ferenc, a kor neves vasútállomás-tervező építésze tervezett. Eredetileg a pavilont ideiglenesnek szánták, azonban jelentősége és egyedisége miatt megőrzésre érdemes objektummá vált.
A kiállítás befejezése után Bánovits Kajetán, a múzeum igazgatója, kampányt indított az épület és a kiállítási tárgyak megőrzéséért. A vasúti kocsikat visszahelyezték a forgalomba, de az anyagok és modellek többségét megőrizték és más célokra használták fel. Ezek az erőfeszítések sikerrel jártak. 1899. május 1-jén a volt Közlekedési Csarnok bázisán megnyílt a Közlekedési Múzeum. Ezzel Európa egyik első ilyen jellegű intézményévé vált. Összehasonlításképpen: a Deutsches Museumot csak 1903-ban, a bécsi Technisches Museumot pedig 1908-ban alapították. Budapest tehát számos európai fővárost megelőzött egy specializált közlekedési múzeum létrehozásában.
A Közlekedési Múzeum az Első világháborúig
Az Első világháború kitöréséig a budapesti Közlekedési Múzeum nyitott ablak volt a mérnöki vívmányok és a közlekedési technika világára. Csak a tavaszi-nyári időszakban, május 1-jétől október végéig lehetett látogatni, heti három, majd később négy napon: hétfőn, szerdán, pénteken, 1910-től pedig vasárnap is. A nyitvatartási idő szigorúan szabályozott volt: 9:00-től 12:00-ig és 14:00-től 18:00-ig. A belépés ingyenes volt, bár a látogatók emlékül művészi képeslapokat vásárolhattak. Bent szigorú szabályok voltak érvényben: tilos volt dohányozni vagy égő cigarettával belépni, az esernyőket és sétapálcákat pedig fizetés nélkül a portásnál kellett hagyni.
A kiállítás tematikus részlegekre volt osztva: vasút, hajózás, posta, távíró és telefon, közúti közlekedés, valamint különböző kiegészítő objektumok, térképek és fényképek. 1910-re ehhez a listához egy új téma is csatlakozott – a repülés, amelyet egy szerény fotógyűjtemény képviselt.
A legnagyobb figyelmet a vasútnak szentelték, amely a kiállítás jelentős részét tette ki. A látogatók megismerkedhettek térképekkel, tervrajzokkal, fényképekkel, valamint diagramokkal és statisztikai anyagokkal. A múzeum gyűjteménye számos alagút-, híd- és váltómodellt, valamint eredeti vasúti berendezések széles választékát tartalmazta: síneket, jelzőberendezéseket és még bútorokat is. Különös figyelmet keltettek az 1:5 méretarányú, lenyűgöző pontossággal készült vasúti kocsimodellek. Ezek nemcsak a kocsik külső megjelenését és belső terét, hanem a funkcionális elemeket, például a kilincseket és zárakat is reprodukálták, ami lehetővé tette az eredeti tárgy tervrajzok nélküli rekonstrukcióját.
A hajózásnak szentelt részlegben a látogatók megismerkedhettek a Duna szabályozásával, a különböző hajótípusokkal, valamint térképekkel, tervrajzokkal és modellekkel. A postának, távírónak és telefonnak, valamint a közutaknak és villamosvonalaknak szentelt gyűjtemény jelentős mennyiségű kiállítási anyagot, köztük híd- és villamosmodelleket tartalmazott. A repülési részleg ezekben az években még szerény volt, de már utalt a kiállítás jövőbeni bővülésére az új technológiák fejlődésével.
Más szavakkal, az Első világháború előtti múzeum egy gondosan megszervezett tudás- és technikai gyűjtemény volt, amely lehetővé tette a látogatók számára, hogy szó szerint „elmerüljenek” Magyarország közlekedési múltjában és megismerkedjenek a kor mérnöki vívmányaival.
A Közlekedési Múzeum a Második világháború alatt és után
A Második világháború éveiben a budapesti Közlekedési Múzeum megőrizte gazdag és gondosan szervezett gyűjteményének hírnevét. A faragott keretes üvegvitrinek sűrűn sorakoztak egymás mellett, mint a katonák sorai, a falakon pedig térképek, festmények, rajzok és grafikonok lógtak. A kiállítás egyfajta leltára volt Magyarország akkori közlekedési és kommunikációs eredményeinek. Mivel a múzeum a Millenniumi Kiállításból nőtt ki, egyszerre ötvözte a modern vívmányokat a múlt és a közelmúlt emlékeivel.
Azonban 1944-ben a múzeum a megszokott formájában megszűnt létezni: két bomba részben elpusztította a gyűjtemény és maga az épület jelentős részét. Hosszú éveken át a múzeumi tárgyak sorsa bizonytalan maradt, bár a lelkes szakemberek és dolgozók mindent megtettek megőrzésük érdekében.
Csak az 1950-es évek végén született döntés az elhagyatott épület helyreállításáról. A kupolát, amely az eredeti épület építészeti büszkesége volt, szerkezeti értéke ellenére lebontották, és a múzeumot szerényebb, a kor ízlésének megfelelő stílusban építették újjá. Az új Közlekedési Múzeum 1966. április 2-án nyitotta meg kapuit.
Az állandó kiállítás előkészítése tükrözte az intézmény azon törekvését, hogy ne csak a kiállítási tárgyakat őrizze, hanem a közlekedéstörténeti kutatások központjává is váljon. Ez a feladat a mai napig megmaradt: a múzeum rendszeresen bemutatja tudományos kutatásainak eredményeit mind a szakemberek, mind a széles közönség számára időszaki tematikus kiállítások és publikációk révén.
1971-ben a Közlekedési Múzeum országos intézményi státuszt kapott. Az 1970-es évektől folyamatosan bővült, növelve tagintézményeinek és kiállítóterületeinek számát. 1987-ben a központi épületet egy új kiállítócsarnokkal egészítették ki, amely lehetővé tette a múzeum gazdag gyűjteményének teljesebb bemutatását.
A múzeum jelenlegi helyzete és jövőbeli tervei
2009-ben döntés született a Közlekedési Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum egyesítéséről. Ez lehetővé tette, hogy egy ernyő alá vonják a magyar ipari és műszaki örökség több fontos kiállítóhelyét, és létrehozzák a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot. Az új intézmény keretein belül számos fiókintézmény és gyűjtemény működik tovább: a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény, az Elektrotechnikai Gyűjtemény, a Műszaki Tanulmánytár, a miskolci Kohászati Gyűjtemény, a várpalotai Vegyészeti Múzeum és a székesfehérvári Alumíniumipari Múzeum.
A megújult Közlekedési Múzeum 2016-ig fogadta a látogatókat, amikor az épületet a nagyszabású Liget Budapest városfejlesztési projekt keretében lebontották. Jelenleg Európa egyik legrégebbi műszaki és közlekedéstörténeti múzeuma átépítés alatt áll, de ez nem akadályozza meg a tudomány és a mérnöki tudományok rajongóit abban, hogy megismerkedjenek gyűjteményeivel. Az új épület befejezéséig a látogatók a múzeum ideiglenes kiállítótereit kereshetik fel, amelyek továbbra is a magyar közlekedésnek, technikának és ipari örökségnek szentelt kiállításokkal várják a közönséget.
Az ideiglenes nehézségek ellenére a Közlekedési Múzeum megőrzi jelentőségét mint technikatörténeti kutatóközpont, oktatási platform és kulturális központ, amely mind a szakemberek, mind a széles közönség figyelmét felkelti.
Források: