Szent-Györgyi Albert kiemelkedő magyar orvos, biokémikus és pedagógus volt, aki a C-vitamin felfedezőjeként vált ismertté, és ezért Nobel-díjat kapott. Tudományos és oktatói pályafutása szorosan kötődött a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karához, amely az ő nevét viseli – Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar. Tovább az ibudapest.eu oldalon.
1937-ben Szent-Györgyi elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a biológiai oxidációval kapcsolatos kutatási ciklusáért és az aszkorbinsav – a C-vitamin – felfedezéséért. 1954-ben pedig Albert Lasker-díjjal tüntették ki az orvostudomány területén elért alapvető eredményeiért, különösen a szív- és érrendszeri betegségek tanulmányozásához való hozzájárulásáért.
Szent-Györgyi Albert korai évei és tanulmányai
A leendő tudós 1893. szeptember 16-án született Budapesten. A család második fia volt. Apja, Szent-Györgyi Miklós üzletember volt, és nagy birtokokat kezelt 50 mérföldre Budapesttől. Albert édesanyja, Szent-Györgyi Jozefina zenével foglalkozott. Bátyja volt a neves fiziológus és a Budapesti Egyetem professzora, Lenhossék Mihály. Családfájában több generációnyi neves tudós volt. Éppen nagybátyja, Lenhossék Mihály hatására kezdett Albert érdeklődni a tudomány iránt. Azonban maga Szent-Györgyi lusta fiúként emlékezett vissza magára, aki gyűlölte a könyveket és magántanárok segítségére szorult. A tudomány iránti szenvedélye 16 éves korában mutatkozott meg. A fiatalember közölte a családjával, hogy orvosi kutató szeretne lenni.
Nagybátyja azonban minden lehetséges módon ellenezte ezt az ötletet. Lenhossék Mihály biztos volt benne, hogy Szent-Györgyi Albert a farmakológiában vagy a kozmetikai iparban sikeres lehet, de a tudományban semmiképpen sem. Véleménye unokaöccséről csak azután változott meg, hogy az kitüntetéssel fejezte be az iskolát. 1911-ben a leendő Nobel-díjas beiratkozott a budapesti orvosi egyetemre. Az orvosi kurzusok azonban hamar unalmassá váltak számára, és átment nagybátyja anatómiai laboratóriumába.
Az első világháború Szent-Györgyi Albert életében
A leendő tudós orvosi tanulmányait félbeszakította az első világháború. 1914 nyarán Dr. Szent-Györgyi Albert katonaorvosként kezdte meg szolgálatát. A tudós még bátorságért és tanúsított hősiességért érdemérmet is kapott, azonban 1916-ra, két év lövészárokban töltött idő után, teljesen elkeseredett és meggyűlölte a háborút. Ekkor meglőtte a saját bal vállát, azt állítva, hogy ellenséges tűz alá került. Végül Budapestre küldték. Sérülése kezelése alatt Szent-Györgyi Albert befejezte az orvosi egyetemet. 1917-ben szerzett mesterfokozatot és feleségül vette Demény Kornéliát, Magyarország postai miniszterének lányát. Ő kísérte el a tudóst következő szolgálati helyére, egy észak-olaszországi katonai kórházba. 1918 októberében Szent-Györgyi Albert felesége lányuknak, Kornéliának adott életet.
A tudós arról álmodott, hogy tudományos tevékenységet folytat, ezért kutatói állást kapott a farmakológia területén Pozsonyban. 1919 szeptemberében a város Csehszlovákia részévé vált. A magyaroknak parancsba adták, hogy hagyják el a települést.
Szent-Györgyi Albert tudományos tevékenysége
A Pozsonyból való kényszerű távozás után Dr. Szent-Györgyi Albert több hónapig dolgozott különböző berlini, leideni és hamburgi laboratóriumokban, hol biokémiai, hol orvostudományi kutatásokat végezve. Abban az időben a tudós fontolgatta, hogy trópusi országokba megy pénzt keresni, ahol az orvosokat jól megfizették. Ettől a sorstól az a tudományos munka mentette meg, amelyet 1922-ben a hollandiai Groningeni Egyetemen végzett.
A következő négy évben a tudós napközben a laboratóriumban dolgozott, este pedig biokémiai kutatásait folytatta. Ebben az időszakban több mint 20 tudományos cikket publikált. Leginkább a sejtlégzés kérdései érdekelték. Szent-Györgyi Albert folytatta a növényekkel végzett kísérleteit, és érdekes jelenségre figyelt fel: egyes növények szövetei sérülés után besötétedtek, míg mások, mint a káposzta vagy a citrusfélék, világosak maradtak. Rájött, hogy az ok a peroxidázban keresendő. Hidrogén-peroxid és benzidin hozzáadásával élénk kék reakciót kapott – az oxidáció jelét. Azonban a növényi lé késleltette a reakciót, ami arra a gondolatra vezette a tudóst, hogy az tartalmaz egy redukáló anyagot.
Később megpróbálta ezt az anyagot a mellékvesékhez kötni, sőt feltételezte, hogy hiánya okozhatja az Addison-kórt. Tehenek mirigyeit vizsgálva Szent-Györgyi hasonló vegyületet talált, és segítségért fordult Sir Henry Dale angol fiziológushoz. Ő meghívta, hogy dolgozzon a laboratóriumában, de az eredmények kiábrándítóak voltak. Az utazás azonban értékes ismeretségeket hozott a tudósnak.
Visszatérve Groningenbe, Szent-Györgyi értesült mentora haláláról. Az egyetem megszüntette kutatásainak támogatását. Családját Budapestre küldte, és a kétségbeesés határán állt. Minden megváltozott egy stockholmi tudományos konferencián, ahol a híres biokémikus, Sir Frederick Hopkins váratlanul lelkesedéssel említette meg munkáját. Előadása után megismerkedtek, és kollégája meghívta Szent-Györgyit Cambridge-be. Ettől a pillanattól kezdve új szakasz kezdődött tudományos életében.
Szent-Györgyi Albert C-vitaminja
1928-ban, cambridge-i munkája során gróf Klebelsberg Kuno magyar oktatási miniszter felajánlotta Szent-Györgyi Albertnek, hogy térjen haza Magyarországra és vegye át a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Kémia Tanszékének vezetését. Ezt a pozíciót a tudós 1931-ben foglalta el. Informális vezetési stílusa és érdekes előadásai Szent-Györgyit a diákok kedvencévé tették. Emellett nem hagyott fel a tudományos kutatással sem. 1931 őszén csatlakozott csapatához Dr. Joseph Svirbely, egy amerikai PhD-jelölt.
Az amerikai tudós akkoriban szintén a C-vitamin izolálásán dolgozott. Szent-Györgyi átadta neki a Mayo Klinikán kapott hexuronsav maradékát, és megkérte, hogy tesztelje annak hatását skorbuttal fertőzött tengerimalacokon. A kísérletek megerősítették, hogy a hexuronsav valóban maga a C-vitamin. Ugyanerre a következtetésre jutott C. Glen King is, aki korábban Joseph Svirbelyvel dolgozott együtt.
1932 márciusában az amerikai tudós levelet írt volt vezetőjének a szegedi munkáról, megjegyezve, hogy ő és Dr. Szent-Györgyi Albert cikket kívánnak közölni a kutatás eredményeiről a Nature folyóiratban. King megelőzte kollégáit. 1932. április 1-jén rövid közleményt jelentetett meg a Science folyóiratban, amelyben bejelentette a C-vitamin felfedezését. A közleményben megemlítette a magyar tudós korábbi munkáit, de nem tüntette fel őt szerzőként. A felfedezés történetét felkapta az amerikai sajtó.
Az információtól megdöbbenve és aggódva Szent-Györgyi és Svirbely siettek közzétenni egy jelentést a Nature folyóiratban, cáfolva King elsőségét ebben a felfedezésben. Ádáz vita alakult ki a tudósok között. Ugyanakkor sok európai és brit szakember tudott Szent-Györgyi ezen a területen végzett munkájáról. Akadtak azonban olyanok is, akik plágiummal vádolták a magyar tudóst.
Ő maga nem tudta folytatni a C-vitaminnal kapcsolatos kísérleteket az izolált anyag hiánya miatt. Azonban 1932 őszén Dr. Szent-Györgyi antioxidánst izolált édes paprikából. Ahelyett, hogy szabadalmaztatta volna a módszert, mintákat küldött minden tudósnak, aki a C-vitamin izolálásán dolgozott. Az anyag szerkezetét Sir Walter Norman Haworth határozta meg. Szent-Györgyivel együtt az antioxidánst aszkorbinsavra nevezték át.
A következő években a magyar tudós a C-vitamin népszerűsítésével foglalkozott Európában. Biztos volt benne, hogy ez az anyag felhasználható különféle betegségek megelőzésére. A vitamin azonban nem vált minden betegség csodaszerévé. Egyébként nagyon érdekes a budapesti első állami kórház története.
Szent-Györgyi Albert Nobel-díja
1937-ben Dr. Szent-Györgyi Albertet fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki a biológiai oxidáció területén végzett alapvető kutatásaiért, valamint a C-vitamin felfedezéséért, amely kulcsszerepet játszott a biokémia és az orvostudomány fejlődésében. A tudós munkája jelentősen hozzájárult a sejtlégzés és az anyagcsere mechanizmusainak megértéséhez.
A felfedezéshez vezető fő kísérleteket a Szegedi Tudományegyetemen végezték, ahol később megalapították a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kart. A tudós a dikarbonsavak izomsejtek oxidációs folyamataira gyakorolt hatását vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy ezek a vegyületek nem energiaforrásként, hanem katalizátorként működnek, amelyek aktiválják az anyagcsere-reakciókat. Ezek az ötletek adták az alapját a későbbi Krebs-ciklus leírásának.
A Szent-Györgyi Albertnek ítélt Nobel-díjjal kapott elismerés nemcsak tudományos hozzájárulásának jelentőségét igazolta, hanem Magyarország nemzeti büszkeségének szimbólumává is vált. Nevét számos intézményi elnevezés őrzi: a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Szent-Györgyi Albert Emlékszoba Szegeden, valamint a fiatal kutatók számára alapított Szent-Györgyi Albert Díj, amelyet kiemelkedő tudományos hozzájárulásának tiszteletére hoztak létre.
Szent-Györgyi Albert és a második világháború
A második világháború éveiben Dr. Szent-Györgyi Albert ritka polgári bátorságról tett tanúbizonyságot. A fasizmus ellenségeként segítette zsidó kollégáit, és aktívan fellépett a náci ideológia ellen, még saját biztonságát is kockáztatva. 1944-ben, miután sikertelenül próbált tárgyalni az antifasiszta koalícióval, maga Hitler parancsára házi őrizetbe került, de hamarosan sikerült megszöknie, és a háború végéig bujkált a nácik elől.
Magyarország szovjet csapatok általi felszabadítása után Szent-Györgyi befolyásos szereplővé vált a tudomány és az oktatás háború utáni újjáépítésében. Azonban a kommunista hatalomátvétel gyorsasága arra kényszerítette, hogy hazáján kívül keressen szabadságot tudományos munkájához. 1947-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol megalapította az Izomkutató Intézetet, és a fehérjék, valamint az izom-összehúzódás mechanizmusainak tanulmányozására összpontosított. Kutatásait Lasker-díjjal ismerték el, és megalapozták a modern molekuláris biológia fejlődését.
Rákkutatás
Az 1950-es évek végén Szent-Györgyi Albert a daganatos megbetegedések tanulmányozása felé fordult, a biokémiai mechanizmusokra összpontosítva, különösen a szabad gyökök szerepére – ezek a rendkívül reaktív molekulák képesek sejtkárosodást okozni és mutációkat előidézni, amelyek rák kialakulásához vezetnek. Személyes veszteség – második felesége és lánya, Nelli halála rosszindulatú daganatok következtében az 1960-as években – erőteljes ösztönzést adott tudományos kutatásainak elmélyítésére ezen a területen. Ebben az időszakban Szent-Györgyi anyagi nehézségekkel is szembesült az izmok biokémiájával kapcsolatos munkáinak korlátozott finanszírozása miatt, ami veszélyeztette tudományos tevékenységének további fejlődését.
Bár ismertsége lehetővé tette volna számára, hogy a rák elleni küzdelemre elkülönített pénzekre pályázzon, a tudós elutasította ezt a lehetőséget. 1971 áprilisában beszédet mondott a Nemzeti Tudományos Akadémián, és interjút adott a The Evening Star című washingtoni újságnak, amelyben pénzügyi problémáiról beszélt. Néhány héttel később felvette vele a kapcsolatot Franklin Salisbury, egy kormánybiztos.
Egy évvel később felajánlotta Szent-Györgyinek, hogy szervezze meg a Nemzeti Rákkutató Alapítványt (National Foundation for Cancer Research). Az intézmény gyorsan összegyűjtötte a szükséges forrásokat, és egyfajta „korlátok nélküli laboratóriummá” vált, ahol a szakemberek bármilyen korlátozás nélkül dolgozhattak. A magyar tudós volt az alapítvány tudományos igazgatója.
Szent-Györgyi Albert utolsó évei
Életének utolsó évtizedében a magyar tudós sokat dolgozott biofizikusokkal. A kutatások többségét elektron-paramágneses rezonancia segítségével végezték, amely lehetővé tette a szabad gyökök jelenlétének kimutatását a szerkezetben. 1983-ban Szent-Györgyinek problémái adódtak kutatásainak finanszírozásával. 1986 tavaszára elvesztette tudományos munkáira szánt forrásait.
Ekkor legendás egészsége is cserbenhagyta. Szent-Györgyinél leukémia alakult ki, ami súlyos szív- és vese-problémákat okozott. A tudós 1986. október 22-én hunyt el. Halálakor 93 éves volt.
Források:
1.https://www.universalis.fr/encyclopedie/albert-szent-gyorgyi/
2. https://u-szeged.hu/szentgyorgyi/eletrajz?objectParentFolderId=18346
3. https://www.nobelprize.org/prizes/medicine/1937/szent-gyorgyi/biographical/
4. https://n-t.ru/nl/mf/szentg.htm
5.https://www.acs.org/education/whatischemistry/landmarks/szentgyorgyi.html
6. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0738081X1200171X