Polányi Mihály kitörölhetetlen nyomot hagyott a 20. század tudományában és filozófiájában. Nemcsak kiemelkedő vegyész volt, hanem mély gondolkodó is, aki megalkotta a „személyes tudás” koncepcióját, amely máig befolyásolja a tudományos felfedezés és a tanulási folyamat megértését. Polányi útja egy olyan ember története, aki képes volt ötvözni a pontos tudományokat a filozófiai intuícióval, egyedülálló örökséget teremtve, amely értékes a világ tudósai és gondolkodói számára. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.
Korai évek és tanulmányok
Polányi Mihály, vagy ahogy gyermekkori barátai hívták, Misi, 1891-ben született Budapesten. Apja építőmérnök és vállalkozó volt, aki aktívan részt vett a vasutak tervezésében és fejlesztésében. Mihály gyakran hallgatta történeteit alagutakról, hidakról, németországi és nyugati utazásairól, valamint korának legújabb tudományos és oktatási ötleteiről. Ezek a történetek felkeltették a fiatal fiú érdeklődését a technika és a tudomány iránt, és formálták kíváncsiságát.
Azonban Polányi gyermekkora nem volt felhőtlen. 1899-ben, amikor mindössze nyolcéves volt, egy tragédia történt, amely miatt a család minden vagyonát elvesztette. A nehéz anyagi helyzetet tovább bonyolította apja 1905-ös halála. Mihálynak pénzt kellett keresnie a család számára, ezért magánórákat adott idősebb diákoknak.
A leendő tudós édesanyja aktív társadalmi és intellektuális életet élt. Különböző kreatív és művelt emberekkel érintkezett: fiatal költőkkel, művészekkel és tudósokkal. Ez mély hatást gyakorolt Mihály érzelmi és kulturális fejlődésére.
Tudományos karrier és eredmények
1909-ben Polányi Mihály elvégezte a Trefort utcai gimnáziumot. Ezt követően a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol azonnal érdeklődést mutatott a tudományos munka iránt. Tangl Ferenc fiziológiaprofesszor vezetésével Mihály a gerincvelői folyadék és a vérszérum kémiai összetételét kezdte vizsgálni. Már 1910-ben publikálta első tudományos munkáit. 1913-ban Mihály befejezte tanulmányait, és 1914-ben orvosdoktori címet szerzett.
A kémiai ismereteinek elmélyítése iránti vágya vezette Polányi Mihályt Karlsruhéba, ahol 1912-ben és 1913–1914-ben kémiát tanult a Műszaki Egyetem professzora, Pfeifer Ignác támogatásával. Később tanácsadói állást kapott a budapesti „Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.”-nél.
Polányi rendkívül sokoldalú személyiség volt, akit minden újdonság érdekelt. Figyelemmel kísérte a termodinamika fejlődését, és maga is hozzájárult ehhez a területhez. 1912 és 1914 között a kvantumelmélet termodinamikai következményeiről, a termodinamika második főtételének adszorpcióra való alkalmazásáról és a harmadik főtétel megalapozásáról publikált munkákat. Az ebből az időszakból származó hat cikk megerősítette a tudós magas szintű felkészültségét. 1913-ban Mihály elküldte a harmadik főtételről szóló gondolatait Bredig professzornak, aki a kéziratot továbbította Albert Einsteinnek. Einstein nagyra értékelte Polányi munkáját, és ez lett a hosszú barátságuk és termékeny levelezésük kezdete.
Az első világháború kitörésével Mihály visszatért Magyarországra és katonaorvosként szolgált a hadseregben. A háború után a tudós az Egészségügyi Minisztérium államtitkáraként dolgozott a Károlyi-kormány alatt, ahol a magyar egészségügyi rendszer reformtervét dolgozta ki. A következő években Polányi a Budapesti Tudományegyetem Fizikai Intézetével működött együtt Hevesy Györggyel.
A politikai és társadalmi instabilitás arra kényszerítette Mihályt, hogy 1919-ben elhagyja Magyarországot és visszatérjen Karlsruhéba. Ott ismerkedett meg Kemény Magdával, leendő feleségével és vegyészkollégájával. Ezt követően a tudós a kémiai reakciók kinetikájának tanulmányozására összpontosított.
Különleges helyet foglal el Polányi Mihály korai tudományos karrierjében egy új adszorpciós elmélet kidolgozása. Két cikkben, amelyek doktori disszertációjának alapját képezték, a többrétegű adszorpció koncepcióját javasolta, amely a távolhatású erőkön keresztül magyarázta az adszorbens és a gázmolekulák közötti kölcsönhatást. Kezdetben a kortársak szkeptikusan fogadták az elméletet. Még Nernst és Einstein is lehetetlennek tartották az ilyen erőket a Bohr-féle atomelmélet keretein belül. Polányi folytatta a kísérleteket és a publikációkat, és csak az 1920-as évek végén, a kvantummechanika fejlődésével sikerült véglegesen bebizonyítania elméletének helyességét.
Menekülés a totalitarizmus elől és új távlatok Manchesterben
Polányi Mihály számára, aki zsidó származású volt, Hitler és a Nemzetiszocialista Párt hatalomra jutása komoly akadályt jelentett tudományos tevékenységének folytatásában Németországban. 1933-ban, a zsidó tudósokra nehezedő nyomás alatt, elfogadta a Manchesteri Egyetemen kifejezetten számára létrehozott fizikai kémia tanszék vezetését. Itt folytatta a Berlinben megkezdett kutatásait. A Németországot el nem hagyó német kollégákkal való kapcsolatai csökkentek, de a brit tudósokkal való kapcsolatai kibővültek.
Tudományos munkája mellett angliai életének első éveiben Polányi Mihály érdeklődni kezdett a németországi és oroszországi totalitarizmus fenyegetésével kapcsolatos filozófiai és társadalmi problémák iránt. 1935-ben publikálta első nem tudományos munkáját, „A Szovjetunió gazdasága – egy alapvető adat- és szellemrendszer” címmel, amelyhez egy film is készült, amely a szovjet gazdasági modellt a szabadság korlátozásaként kritizálta. A következő években idejének egy részét a „Megvetés a szabadságért” (1940) című könyvének szentelte, amely a totalitárius állam nagyszabású kritikájával tűnt ki.
Meggyőződéses keynesiánusként Mihály gazdasági írásaiban kritizálta a szovjet rendszert, ugyanakkor elemezte Lord Keynes munkáit. 1935-től 1950-ig számos vezető közgazdásszal levelezett. Polányi tudósi és társadalmi gondolkodói nézetei arra vezették, hogy részt vegyen a társadalmi problémákat megvitató angol intellektuális körökben.
A tudományfilozófia és a tudományos szabadság eszméinek formálódása
A háborús évek nem állították meg Polányi tudományos kutatásait, bár azok éles intellektuális viták és keresések közepette zajlottak. A tudós továbbra is a laboratóriumban dolgozott, ugyanakkor Sir William Lawrence Bragg révén igyekezett tudományos projekteket bevonni a katonai szükségletek kielégítésébe. John R. Bakerrel közösen segített létrehozni a Tudomány Szabadságáért Társaságot, amely platformot biztosított a tudományos függetlenségről és a kutatás szabadságáról alkotott elképzeléseinek.
Ebben az időszakban öltöttek először szisztematikus formát Polányi Mihály filozófiai eszméi. A tudomány merev tervezésével szembeni elutasítása egy olyan episztemológiává nőtte ki magát, amely a tudományos felfedezés egyéni jellegébe vetett hiten alapult, amely független a dogmatikus vagy adminisztratív korlátoktól. 1945-ben publikálta a „Tudomány, hit és társadalom” című munkáját. Ez volt a tudós első nagy filozófiai műve, amelyben lefektette ismeretelméletének alapjait.
Akadályok, elismerés és amerikai kapcsolatok
1951-ben Polányi Mihálynak állást ajánlottak a Chicagói Egyetem Társadalmi Gondolkodás Bizottságában, a Rockefeller Alapítvány pedig jelentős támogatást nyújtott neki. Azonban az Egyesült Államok Külügyminisztériuma a McCarran-törvény értelmében visszatartotta bevándorlási vízumát, így Polányi kénytelen volt lemondani róla, és Manchesterben maradt. A tudóst azzal gyanúsították, hogy korábban részt vett a „Galilei Kör” nevű magyar ifjúsági szervezetben, amelyet felforgatónak tartottak. A sors iróniája, hogy a háború utáni Európa egyik legfontosabb antikommunista intellektuális erejéhez, a Kulturális Szabadság Kongresszusához kötődött.
Még 1949-ben, a Princetoni Egyetem kétszázadik évfordulójának ünnepségén Polányi Mihályt tiszteletbeli doktori címmel tüntették ki. Úgy nevezték, mint „a harc veteránját azok ellen, akik meg akarják fosztani a tudományt az igazság kereséséhez szükséges szabadságtól”. 1950-ben megjelent a „A szabadság logikája” című könyve, amely folytatta a személyes szabadság elleni támadások közel húsz évvel korábban megkezdett kritikáját. Ezt követően rendszeresen látogatott az Egyesült Államokba és a Chicagói Egyetemre, ahol két előadássorozatot tartott, amelyek később „A szabadság logikája” és „Az értelem” címmel jelentek meg.
„Személyes tudás” és az utolsó évek
Polányi Mihály fő filozófiai műve a „Személyes tudás” című könyv lett, amelyet 1951 és 1958 között írt, miután nyugdíjba vonult Manchesterben, és kinevezték az Oxfordi Egyetem Merton College-ának vezető tudományos munkatársává. A könyv, amely Polányi 1951-es Gifford-előadásain alapul, filozófiai tevékenységének csúcspontja lett. Ebben a tudós továbbfejlesztette a tudás személyes jellegéről alkotott elképzeléseit, hangsúlyozva, hogy a tudományos felfedezés nem formalizálható teljes mértékben, és mindig összefügg a tudós intuíciójával, tapasztalatával és felelősségével.
Polányi Mihály politikai tevékenysége szorosan összefonódott filozófiai érdeklődésével. Hírneve, mint tudós és antikommunista gondolkodó, elismerést hozott neki mint a kortárs események fontos kommentátorának. A második világháború alatt levelei, cikkei és recenziói rendszeresen megjelentek brit folyóiratokban, különösen a The Manchester Guardianben.
Polányi aktívan részt vett az intellektuális szabadságról és a tudománytervezés kérdéseiről szóló vitákban. 1941-ben John R. Bakerrel közösen megalapította a Tudomány Szabadságáért Társaságot. A háború utáni időszakban aktívan dolgozott a Kulturális Szabadság Kongresszusának és annak angol tagozatának, a Tudomány és Szabadság Bizottságának létrehozásán.
1972-ben az idős kor és a gyengeség lelassította Polányi Mihály munkáját. Életének utolsó éveit otthonában, Oxfordban és egy northamptoni idősotthonban töltötte. Ügyeit felesége, Polányi Magda intézte, akivel ötvenhat évig élt házasságban. Felesége felügyelte a „Személyes tudás” németre fordítását, és döntött dokumentumainak és könyvtárának sorsáról.
Polányi Mihály 1976. február 22-én, 84 éves korában hunyt el egy northamptoni kórházban, mély örökséget hagyva maga után a tudományban és a filozófiában.
Források:
https://www.ebsco.com/research-starters/history/michael-polanyi
https://www.ebsco.com/research-starters/history/personal-knowledge-michael-polanyi
https://www.hyle.org/journal/issues/8-2/bio_nye.html
https://www.lib.uchicago.edu/e/scrc/findingaids/view.php?eadid=ICU.SPCL.POLANYI