Oláh György világhírű kémikus, aki a karbokationokkal és szupersavakkal kapcsolatos kutatásaival örökre megváltoztatta a szerves kémia megértését. A tudós Budapesten született, és 1994-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. Munkássága nemcsak új távlatokat nyitott a szénhidrogén-reakciók megértésében, hanem alapot teremtett a szerves kémia és a katalízis modern irányzatainak is. Bővebben az ibudapest.eu oldalon.
Korai évek és tanulmányok
Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Édesapja jogász volt, így nem meglepő, hogy a családban korábban senki sem mutatott érdeklődést a tudományok iránt. György gyermekkora és ifjúsága a két világháború közötti időszakra esett, de ennek ellenére korának megfelelő, a magyar középosztályra jellemző nevelést és oktatást kapott.
Iskolai éveit Budapest egyik legjobb oktatási intézményében, a piarista gimnáziumban töltötte, ahol szigorú és magas követelményeket támasztó tanterv szerint tanultak. Különös figyelmet fordítottak a humán tudományokra: a latin, német és francia nyelvre. Természettudományokat is tanítottak, de György akkoriban figyelmét a történelemre, az irodalomra és a klasszikus filozófiára összpontosította, nem pedig a kémiára. Érdemes megjegyezni, hogy ez a széles körű humán műveltség formálta sokoldalú gondolkodását és az olvasás iránti szeretetét, amely egész életében megmaradt.
Az iskola elvégzése után Oláh György a kémia mellett döntött. A Budapesti Műszaki Egyetemre iratkozott be, ahol a hallgatói csoportok viszonylag kicsik voltak, de a szigorú szelekciós rendszer gyorsan csökkentette a számukat. A nehéz szóbeli vizsgákon a diákok fele kiesett. Mindemellett a laboratóriumi felszerelés is hiányos volt.
Ennek ellenére a leendő Nobel-díjas szilárd laboratóriumi képzést kapott. A szerves kémia kurzus keretében a hallgatók mintegy 40 különböző vegyületet állítottak elő Gattermann módszere alapján. Ez a tapasztalat fontos alapot jelentett Oláh György további kutatásaihoz és kiemelkedő tudományos karrierjéhez.
Tudományos karrier és eredmények
Oláh György hamar a szerves kémiára összpontosított, és rövidesen tudományos asszisztens lett korának egyik vezető magyar kémikusa, Zemplén Géza professzor mellett. Zemplén, a híres Emil Fischer tanítványa, saját szerves kémiai iskolát alapított Magyarországon. A laboratóriumában való munka egyedülálló lehetőségeket kínált a diákoknak, bár a fizetés alacsony volt, így ez inkább kiváltságnak számított.
Zemplén irányítása alatt Oláh szénhidrátokat és glikozidokat tanulmányozott, valamint kezdeményező volt új kutatási irányokban is. Az egyik ilyen irány a fluortartalmú szénhidrátok és azok szintetikus reakciókban betöltött szerepének vizsgálata volt. A háború utáni Magyarország nehéz körülményei és a szükséges vegyszerekhez való korlátozott hozzáférés ellenére Oláh és kollégái minimális felszereléssel önállóan állítottak elő fluortartalmú vegyületeket. A munkához egy úgynevezett „erkélylabort” hoztak létre, ahol a kutatók olyan reagensekkel is kísérletezhettek, amelyek egy része hivatalosan nem volt engedélyezett.
Oláh György első, az 1950-es évek elején megjelent publikációi felkeltették a nemzetközi tudományos közösség figyelmét, köztük Hans Meerweinét is, aki később támogatta a magyar tudóst a szükséges vegyi reagensekkel, többek között a ritka bór-trifluoriddal.
A kommunisták hatalomra jutása után a magyar oktatási rendszert szovjet mintára alakították át, ami az egyetemi kutatások hanyatlásához vezetett. Ennek ellenére 1954-ben Oláh lehetőséget kapott, hogy saját szerves kémiai kutatócsoportot vezessen az újonnan létrehozott Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében.
Az 1956-os forradalom és annak brutális leverése megváltoztatta a magyar tudósok életét. A pusztítás és az elnyomás arra kényszerítette Oláh Györgyöt és csapatának nagy részét, hogy külföldön keressenek lehetőségeket. A tömeges kivándorlás során családjával együtt elhagyta Magyarországot, remélve, hogy a Nyugaton folytathatja tudományos karrierjét.
Emigráció és munka az Amerikai Egyesült Államokban
Miután 1956 decemberében elmenekült Magyarországról, Oláh György és családja először Londonba érkezett, ahol felesége rokonai éltek. 1957 tavaszán Montrealba költöztek, ahol a neves tudósok, Christopher Ingold és Alexander Todd nyújtottak segítséget a fiatal magyar menekült kémikusnak. Ez a támogatás felbecsülhetetlen volt Oláh számára, és segített neki alkalmazkodni az új élet- és munkakörülményekhez.
Nem sokkal később a Dow Chemical cégtől kapott ajánlatot, hogy csatlakozzon az újonnan létrehozott sarniai kutatólaboratóriumhoz. Két magyar kollégájával együtt új életet kezdett, mindössze néhány doboznyi személyes holmival érkezve.
A laboratóriumi munka rendkívül termékenynek bizonyult. Ebben az időszakban Oláh a stabil karbokationok tanulmányozására összpontosított, ami nemcsak a szerves kémia számára volt alapvető jelentőségű, hanem gyakorlati alkalmazása is volt az iparban, különösen az etilbenzol Friedel–Crafts-reakcióval történő szintézisében a sztirolgyártáshoz. Magas eredményeiért és jelentős hozzájárulásáért vállalati tudományos főmunkatársi pozícióba léptették elő, ami maximális szabadságot biztosított számára saját ötletei megvalósításához, adminisztratív kötelezettségek nélkül.
1964 tavaszán Oláh a Dow Eastern framinghami kutatólaboratóriumába ment át, majd később Waylandbe költözött, Boston közelébe. 1965 nyarán a tudós visszatért az akadémiai szférába, elfogadva a Case Western Reserve University meghívását Clevelandbe, ahol professzor és tanszékvezető lett.
A clevelandi időszak Oláh életének egyik legtermékenyebb korszaka volt. Kutatócsoportja gyorsan növekedett. A Case Western Reserve University és a Case Institute of Technology egymás mellett elhelyezkedő kémiai tanszékeit Oláh vezetése alatt egyesítették, létrehozva egy erős, közös intézetet. 1969-re már teljes mértékben a tudományos kutatásokra tudott koncentrálni. Ezt az időszakot a tudós később a kiemelkedő tudományos eredmények idejének nevezte.
Költözés Kaliforniába
Tizenkét évnyi clevelandi eredményes munka után Oláh György és családja úgy döntött, ismét lakóhelyet változtat. 1976 őszén egy régi barátja, Sid Benson hívta meg, hogy csatlakozzon a Los Angeles-i University of Southern California (Dél-kaliforniai Egyetem) csapatához. Néhány látogatás után egy dinamikus egyetemen való kémiai program létrehozásának lehetősége és a kaliforniai élet vonzereje meggyőzte a tudóst, hogy tegyen egy újabb határozott lépést.
1977 májusában Oláh György kutatócsoportjának tizenöt tagjával együtt Los Angelesbe költözött. A laboratóriumi felszerelések és vegyszerek nagy részét magukkal vitték, ami lehetővé tette, hogy az érkezés után két héttel már folytassák a kutatásokat egy ideiglenes helyiségben, amíg az új laboratórium épült. Az egyetem támogatta egy szénhidrogén-kémiai kutatóintézet létrehozását. Barátok és támogatók nagylelkűségének köszönhetően az intézmény gyorsan fejlődött, és egy nemrég befejezett új épületszárny megduplázta a rendelkezésre álló kutatási területet.
Érdekes, hogy Oláh György a kapott Nobel-díjat nemcsak saját eredményei elismerésének tekintette, hanem mind a közel 200 tanítványa és kollégája érdemének is, akikkel az évek során együtt dolgozott. Önfeláldozó munkájuk és közös erőfeszítéseik tették lehetővé, hogy jelentős mértékben hozzájáruljanak egy olyan kémiai területhez, amely ritkán kap megfelelő figyelmet, és bebizonyították az együttműködés és a mentorság fontosságát a tudományban.
Tudományfilozófia és hatása a szerves kémiára
Oláh György nemcsak mély nyomot hagyott a szerves kémiában, hanem sajátos felfogást alakított ki a tudományos kutatásról, amelyet a kísérleti szigor és az alkotói szabadság ötvözete jellemzett. Tudományos megközelítése mindig az alapos laboratóriumi munkán, az innovatív gondolkodáson és a reakciók figyelmes elemzésén alapult. Képes volt meglátni az új ötletekben rejlő potenciált még korlátozott felszereltség és erőforrások mellett is, ami különösen megmutatkozott a háború utáni Magyarországon végzett első, fluortartalmú szénhidrátokkal kapcsolatos kísérleteiben.
Oláh aktívan bizonyította, hogy a szerves kémia alapvető kutatásai nem létezhetnek az elmélet és a gyakorlat szoros kölcsönhatása nélkül. A budapesti „erkélylabor” létrehozása, valamint a későbbi kanadai és amerikai munka jól mutatja, hogyan tudta a tudós úgy megszervezni a tudományos folyamatot, hogy a minimális erőforrásokból jelentős felfedezések lehetőségei szülessenek.
Oláh György tudományfilozófiája azon a meggyőződésen alapult, hogy a tudományos ismeretek nemcsak tények felhalmozásával fejlődnek, hanem a kísérletező bátorságának, intuíciójának és a bevett nézetek felülvizsgálatára való hajlandóságának köszönhetően is. Diákjait és kollégáit önálló gondolkodásra inspirálta, ösztönözte az általánosan elfogadott elméletekkel szembeni kritikus hozzáállást és új kutatási irányok létrehozását.
Oláh hozzájárulása a kémiához túlmutatott a konkrét kísérleteken. Megmutatta, hogy a tudomány fejlődésében fontos szerepet játszik az oktatás és a mentorság is. Számos tanítványa és kollégája, akikkel évtizedeken át dolgozott, ötleteinek és elveinek továbbvivőjévé vált.
Oláh György eredményei, díjai és halála
Oláh György világszerte elismerést szerzett a szerves kémia területén végzett kutatásaival, különösen a karbokationok és szupersavak tanulmányozásával. Tudományos megközelítése a mély elméleti tudást a gyakorlati kísérletezői mesterséggel ötvözte, ami lehetővé tette egy sor olyan alapvető felfedezés megtételét, amelyek megváltoztatták a szénhidrogén-reakciók és a szerves szintézis mechanizmusainak megértését.
Tudományos hozzájárulásáért számos díjat kapott. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. A legmagasabb elismerést azonban az 1994-es kémiai Nobel-díj jelentette számára. Ez a díj hosszú és eredményes karrierjének csúcspontja volt. 2005-ben Oláh Györgyöt a Priestley-éremmel, az Amerikai Kémiai Társaság legmagasabb tudományos kitüntetésével jutalmazták. 2010-től a tudós az Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnöki posztját töltötte be.
Oláh György 2017. március 8-án hunyt el. Végakaratának megfelelően a budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetésen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Lovas László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Források: